BAMA

A hatóság szűkszavú közleményéből (lásd keretes írásunkat) is egyértelműnek tetszik, hogy nem mindennapos bűncselekmény történt kedden éjszaka Szigetváron. Sajnos az, hogy valakikre rátámadnak az utcán, nem egyedi eset, ám az, hogy vélhetően származása miatt bántalmaznak valakit, gyakorlatilag példa nélküli a megyében.

A „Kisvárosban” gyorsan terjednek a hírek. Miután csütörtökön délelőtt az eset nyilvánosságra került, akiket csak megkérdeztünk a településen, mindannyian tudtak a történtekről, sőt, ahogy az lenni szokott, többen hozzá is toldottak a valósághoz. Az egyik kocsmában például arról beszéltek érdeklődésünkre, hogy a két nőt valósággal „agyonverték, földbe döngölték a szkinhedek”. Mások arról véltek tudni, hogy egy szórakozóhelyen történt a támadás, szóváltást követően, megint mások pedig arról, hogy egy „egész különítmény” érkezett akkor éjjel Szigetvárra „cigányokat verni”.

Azután megtaláltuk a leginkább érintetteket, azaz a támadás két sértettjét, akik készségesen elmondták, mi is történt velük pontosan.
Sárközi Józsefné és tizenhét esztendős leánya aznap este fél tízkor éppen hazafelé tartottak. Egy kivilágítatlan, éjjel néptelen, belvárosi parkon kellett átvágniuk lakásuk irányába, amikor rájuk támadtak.

– Öt férfi tűnt elő váratlanul a sötétből – idézi fel rémtörténetét az asszony –, akik se szó, se beszéd ütöttek. Egy, a tarkómat ért ökölcsapást követően elveszítettem egyensúlyomat és a földre zuhantam. Ez sem volt azonban nekik elég, ütöttek, rugdostak, ahol értek, egyik társuk pedig még biztatta is őket. Úgy emlékszem, öt percig is eltarthatott – mondta Sárközi Józsefné.

– Nekem az volt a szerencsém, hogy el tudtam menekülni – jelentette ki Melinda. – Amikor megláttam, hogy baj van, azonnal rohanni kezdtem. Az egyik férfi üldözött, de szerencsére gyorsabb voltam. Befutottam egy kocsmába segítséget kérni, majd valaki értesítette a rendőröket. 

– Nyilván azért hagyták abba az ütlegelést, mert úgy gondolták, a lányom biztosan hívja a rendőröket, és megijedtek. Lehet, hogy agyon is vertek volna, ha Melinda nem tud elmenekülni, arra pedig gondolni is rossz, mi lett volna, ha ő is a kezükbe kerül – mondja Sárközi Józsefné, aki zúzódásokat szenvedett, többek között a mellkasán. – A társaság a vasútállomás irányába kezdett futni, ahol később rájuk találtak a rendőrök.

– Egyértelmű – jelentették ki mindketten –, hogy azért bántottak, mert romák vagyunk. Korábban soha nem láttuk őket.

A két nő szerint a támadók közül többen terepszínű nadrágot, bakancsot, és „bomberdzsekit” viseltek, arcukat sállal takarták el. A nők szerint hajuk egészen rövidre nyírt volt, és furcsa tetoválások is voltak rajtuk, egyiküknek még a fején is.

A támadás elszenvedői szerint nemcsak ők, hanem minden roma fél Szigetvárott, aki már hallott az esetről. – Az biztos, hogy sötétedés után óvatosabbak leszünk – mondták.

A két nő elmondta azt is, azért döntöttek úgy, hogy a nyilvánosság előtt is vállalják, mi történt velük, hátha ezzel fel tudják hívni a közvélemény figyelmét, és a hatóságok tesznek valamit, hogy hasonló támadásban más romáknak ne legyen részük.

Oláh Gyula, a helyi cigány kisebbség önkormányzat egyik képviselője ugyancsak megdöbbent. Amint érdeklődésünkre elmondta, Szigetvárott még senkit sem bántottak a származása miatt.