BAMA

mit kéne tennünk? az ilyen gyökereket a saját anyjukhoz küldeni a hivatalba, ott lövöldözzenek...

Hát, Joe (123), ha nem is általános az általad festett kép, de sajna sok igazság van benne. Itt-ott még a károkozással kapcsolatos meglátásod is helytállónak tűnik, sajnos... És mindez valamiképpen ott húzódik a tragikus folyamatok, események mögött. Mit kéne tennünk?

119. 3dome. Apeh, önkormányzat, okmányiroda, egyéb kormányzati szervek, a melós álltal befizetett adóból kapják a fizetésüket. De ha dolgom lesz velük, szűklátókörű, leszaromhozzáállású az összes és úgy kezelik az embert, mintha a tulajdon seggükből rángatták volna elő. És nem egy esetben a nemtörődöm hozzáállás kárt okoz, de kit érdekel? Majd fizet a paraszt! Ennyit ezekről.

Ennek a tragédiának minden aspektusa borzalmas. Az egyik ilyenről szólok most. A gyerek óvodás korától kamaszkoráig együtt dolgoztam az anyjával. Jól ismerem, 5-6 évig egy szobában. Egy vidám, jó humorú nő - gondolom ez is megváltozott nov. 26-án. Biztosíthatok mindenkit, hogy ez a gyerek nem volt elhanyagolva, szeretettel volt körülvéve. Pénz is volt, persze, de nem az volt a legfontosabb. Amikor az újságot olvasva rájöttem, hogy kiről van szó, még jobban megviselt a dolog. Ha az ő gyerekével ez megtörténhet, akkor az enyémmel is, sőt, bárkiével! Ha ő nem vette észre, hogy mekkora a baj, akkor ki tudja? Ki tudja eldönteni, hol a határ, amikor átbillen? Hangsúlyozom, hogy ez az egyik aspektus a sok közül, és ezen is érdemes elgondolkodni!

A szülői felelősség igenis létezik!
Legkésőbb a szülés pillanatában kezdődik, és tart életünk végéig.
A felelősség azonban nem azonos a felnőttkori befolyásolással!
Az anya felelősségét úgy 5-6 éves korig egyértlmüsíteni lehet. Ez az az időszak, amikor eldől a jövő... hol volt akkor a szülő? Tanította, foglalkozott vele, játszott vele? Vagy csak hazavitte a zaciból enni adott neki, és ágyba dugta, mert másnap korán kell kelni? Ha akkor nem volt vele csak mellette, hiába akarja anyagi javakkal kifizetni, elaltatni a bűntudatát! Ez lett belőle... Nem figyeltek a gyerekre, amikor kicsi volt, nem álltak ténylegesen mellé, amikor belebetegedett a figyelem hiányába, most "eszét vesztve" futhat anyuka ahova akar. Félő, hogy ha ennyi pénz állt rendelkezésre a csemete úri passzióihoz, lesz keret a kimosdatásra is.
Ezek után a legkevesebb az, hogy csak gyötörje a szegény anyukát a lelkiismerete élete végéig. Attól nincs az a pénz, ami megszabadítaná.... reméljük...

116. egyszülő: Akkor légyszíves fejtsd ki bővebben mit értesz szülői felelősség alatt! Mi az amit magába foglal? Gyilkosság, csokilopás, liftben fingás? Te melyik bűnödet írod a saját szüleid számlájára?

118. joe! Azért mert valaki rápillant a netre egy ilyen hír hallatán, attól még nem "..egy munkaidőben henyélő, flangáló, kávézgató tintapatkány...".Ez elég primitív általánosítás.

Az édesanya a munkahelyén az interneten nézte a híreket
Mert ez is egy munkaidőben henyélő, flangáló, kávézgató tintapatkány...

Teljesen egyetértek Egyszülővel, még akkor is, ha tudom, hogy egyre nehezebb (jó) szülőnek (is) lenni. Tekintve, hogy Egyszülő gyakorló pedagógus is egyben, neki ezt, és ennek okait aligha kell elmagyarázni. E jelenségkörben azonban már közös a felelősségünk, és túlmutat a szűkebb családi miliő határain.

Gyakorló szülőként, gyakorló pedagógusként és két egyetemista gyakorló édesanyjaként állítom, hogy a szülői felelősség nem múlik el azzal, hogy jogilag felnőtt a gyermekem. Hogy ezután milyen a viszony szülő és "gyerek" között azt a nagykorúság előtti évek határozzák meg. Ha az ember azokban az években maximálisan tudott időt szakítani gyermekére, akkor ők később is megtartják azon igényüket, hogy szakítson rájuk időt a szülő. Állítom, hogy a szülői felelősség bármilyen életkorú "gyermek" esetén számon kérhető.