BAMA

Kapronczai Balázs magas, vidám, jóképű fiatalember, felesége azonban úgy fogalmaz, a legfőbb vonzereje abban rejlik, hogy hihetetlenül jól tud kapcsolatot teremteni, és meg is tartja az ismeretségeket. Az már csak hab a tortán, hogy versenytáncos volt, és ezt a „vezetői” tapasztalatot az életben is jól kamatoztatja.

– Miként lett a régió másfél ezer fiatalt összefogó tánchálózatának igazgatója?

– A tánciskola családi örökség, édesapám indította Szigetváron és a környező kistelepüléseken, melyet a nővéremmel tíz év alatt a négyszeresére növeltünk méretében, és ma már Barcstól Pécsen át Mohácsig tizenhét helyen jelen vagyunk.

 

– Akkor ezt csak afféle „tömegsportnak” kell tekinteni?

– A sava-borsa természetesen a versenytánc. Hogy ez mit jelent, azt is megmutatjuk most szombaton a pécsi Városi Sportcsarnokban, ahol a tíz éves jubileumi gálánkat tartjuk több mint négyszáz fellépővel.

– A tánc már érthető, de miként lett borász?

– Biológusnak tanultam Szegeden és egy fesztiválon összetalálkoztam a villányi borász Polgár Zoltánnal. A biológusból így borász lett. A Polgár-pincében töltöttem a gyakorlatomat, ott pedig megismerkedtem a feleségemmel is, Polgár Katalinnal. Ma már a munkám fele-fele arányban oszlik meg a tánc és a borok között.

– Úgy tudom, a nagyszülei mentősök voltak.

– A szívem csücske a mentőzés, közel tíz évig csináltam az iskolai éveim alatt. Óriási emberismeretet adott, találékonyságra nevelt. Ha időm engedné, társadalmi munkában ma is mentőznék hetente egy-két napot.

Palkonyán élnek

Kapronczai Balázs Szigetváron született 1974-ben. Itt járt általános iskolába és a szentlőrinci Ujhelyi Imre Szakközépiskolában érettségizett 1992-ben. A Táncművészeti Főiskolát 2005-ben járta ki, mellette közoktatás-vezetői végzettséget is szerzett, a Corvinus egyetem borászszakán 2010-ben kapott diplomát. Nős, felesége Polgár Katalin. Sára leányunk négyesztendős, Benedek 3 éves. Palkonyán élnek.