BAMA

– Könnyű megtalálni: a ház rikítózöld, tulajdonképpen felesleges a környéken az utcai lámpákat működtetni, egész éjszaka világítanak a falak.

A sajátos instrukció pontos: könnyedén megtaláljuk Beck Zoltánék házát. A 30Y zenekar frontembere a körbevezetés előtt – nagyon helyesen! – kávét tesz elénk, a gőzölgő fekete fölött idézünk régesrégi, egyetemista emlékeket, albérletekről, költözésekről, telepakolt utánfutós Ladákról. – Lassan egy éve lakunk itt. Sokfelé néztünk házat, de mindenképpen a városban akartunk maradni, viszonylag közel a belvároshoz. Ha a lányunknak buszoznia kell, mégse kelljen többször átszállnia.

  A szőlő ahhoz kevés, hogy bor készüljön belőle, ahhoz viszont elég, hogy édesítse napot

A távolság most annyi, hogyha felülök a bringámra, tíz perc múlva már a Széchenyi téren lakatolom le. A kávézás nyugalmát zeneszó töri szét: a szomszéd szobában a húrok közé csap egy éppen formálódó együttes. – A lányunk és a barátai – tudjuk meg Beck Zoltántól. – Alakul az új underground, úgyhogy a nappalinkból ki vagyunk tiltva, mert szükség van a zongorára. Egyébként nagyon aranyosak, semmi rocksztáros allűr, legutóbb is elvitték az Epit (Beck Zoli felesége) fagyizni. Körbenézünk a lakásban, konstatáljuk, hogy szépek a konyha színei, illetve hogy a dolgozó még dolgozásra szorul.

(A lelkes házigazda sietve leszögezi, hogy azért a káosz, mert még nem szerelte fel a polcokat, amire majd a legalább 54 folyómétert kitevő könyvtár kerül – finoman jelezzük, hogy akkor a dolgozó plafonjára is kell polc, 54 méter máshogy nem fér el.)

Mivel a kánikula egyre brutálisabb, a kertben, lombos fák árnyékában keresünk hűvöst és nyugodalmat. Kicsit öregurasan üdítőzünk, sósat törünk, s közben szemrevételezünk. – Van néhány növény, amit én ültettem, mint például a paradicsom, amire nagyon büszke vagyok, lassan mehetnék is piacozni: a koktélparadicsomunk verhetetlen. De amúgy a legtöbb fát megörököltem. A szomszédok mindenben segítenek, átjön Erzsike néni, Marika néni, gondoskodnak rólunk, a kertről, az utcában szinte mindenki ellát valamilyen tanáccsal. Ez a környék amolyan falu a városban.

  A hálószobában csap a húrok közé a frissen alakult zenekar, amely nem kér az apai tanácsból

Beck Zoltán egylendületes vallomását magunk is alátámasztjuk: teljes a csend, csak néha zavar be egy-egy megbolondult kutya. De hogy egyeztethető ez öszsze a rocksztárélettel? – A koncertek ritmusa nyilván más, de azt hiszem, éppen attól működik, hogy megvan a kontrasztja, de nem ellentéte: kiegészítik ezek a világok egymást. Sokat meg nem üldögélek: a múlt héten órákon át fát pakoltam, és csak egyszer kerültem életveszélybe, mert néhány rönk a kezemre borult. S hogy mik a bulimaradványok itt körülöttünk?

Tegnap ünnepeltük az Epivel, hogy huszonnégy éve ismerjük egymást. Gratulációnk után igazi extrémsportként lemászunk a kazánházba, a fotós ugyanis mindenképpen akar egy képet a több száz kilós szörnyetegről. Lassan dél, indulunk haza, a rocksztár búcsúzóul a kezünkbe nyom egy nagy adag paradicsomot. Megkóstolod, és megérted, miért gyümölcs a paradicsom – mondja kis büszkeséggel a hangjában.