BAMA

– Habár az igazság az, hogy valóban irigylésre méltóan fiatal vagy, hisz épp csak el tudod mondani, hogy felnőttkorú vagy, még ebből is letagadhatsz néhány évet. Zavar, hogy – gondolom – sokan kislánynak néznek?
– Van vele bajom. Elsősorban persze abból fakadhat, hogy nem nőttem az égig, bár ehhez képest lehetnék vékonyabb is, vagy sokkal inkább súlymegőrzéssel nőhetnék vagy tíz centit.

  Rubinszki Mónika

– Az előbbi mindenképp reálisabb lehetőségnek tűnik, megjegyzem azonban, hogy nem kell emiatt lehajtanod a fejed. Sőt! (Gyorsan körbe is nézek, jól éreztem, hogy az asztalunkat nézi szinte mindenki, és nem miattam persze.) Mindemellett a fotózására te nyilván nem egy modellkarrier elindítása miatt jöttél.
– Tulajdonképpen nem is én jöttem, hanem a nővérem hozott, ő 2-3 évvel ezelőtt egyszer már volt bamalány nálatok. Amúgy a szüleim is sokszor mondogatták, hogy érdemes lenne a szépségiparral próbálkoznom. Azt nem mondom, hogy nem érdekelne, szerintem nincs is olyan lány, akit nem vonz ez a dolog, belül legalábbis. A fotózás tetszett, habár alapvetőn nem szerettem korábban kamera előtt állni.

– Rendben, modell nem akartál lenni. A lányok körében tipikusnak mondható „mi leszek, ha nagy leszek” válaszok közül melyik volt a tiéd?
– A doktornéni. Tíz–tizenkét évvel ezelőttől biztosan, és folyamatosan, egészen másfél–két évvel ez előttig. Onnantól viszont egyszercsak valami miatt, nem tudom megmagyarázni miért, nem tudok ránézni a vérre. Egy másik lehetőség az óvónéni lett volna, ahhoz azonban sok olyat kellene tudnom, amiben nem vagyok jó: énekelni, zenélni például. Így a gazdasági pályát tanácsolták jóakaróim, de csak jövőre érettségizek, még egy kis időm van dönteni.

– Mi jelenti a legfőbb kikapcsolódást számodra?
– A musicaleket imádom, elsősorban a Rómeó és Júliát, de szinte az összes futó darabot is, de a filmekben is a táncos-énekes jelenetekért rajongok.