BAMA

„Ha allergiás vagy a dióra, ne egyél diófagyit” – mondja minden lehetséges választ megsemmisítően az egyébként kedves fagyislány az egyik pécsi utcai pultnál. Pedig csak egy szándékosan ostoba kérdést tettünk fel: ha allergiásak vagyunk a dióra, kérhetünk-e vaníliát. Tudjuk persze, a vaníliafagyi receptjében szó sincs dióról, de ma a legtöbb cukrászdában és fagyisnál ipari technológiával előállított olasz pasztákat (lényegében koncentrátumokat) használnak.

Abból kiindulva azonban, hogy egy tábla (nem diós) csokoládéra is rá van írva, hogy nyomokban mogyorót, diót stb. tartalmazhat, jogos is lehet a kérdés. Mivel ő egy ismert jégkrémgyártó pultjánál dolgozott, meg tudta nézni, hogy az összetevők között éppenséggel tényleg nincs dió. Ahogy ezt olyan fagylaltozóknál is el tudták sorolni, ahol pasztából főzik a nyalnivalót.

Eddig csak jó – és persze elvárható – volt, ha erről tudtak tájékoztatni, hétfőtől azonban ez jogszabályilag is kötelező lesz. Pécsett egyébiránt szinte nincs is olyan fagyizó, ahol csak gyümölcsből, illetve tej és tojás felhasználásával főznék a fagyit. Ha több helyen kóstolnak egyazon fajtát – ahogy tettük ezt mi a vaníliával –, érezni fogják, hogy hol főzik a fagyit még mindig hagyományosan, avagy hol igyekeznek olyan alapanyagokat is még a paszta mellé tenni, melyekkel egyedibbé, ízben teltebbé tehetik a nyalánkságot.

Ízben eltérés egyébként azért van valamennyire, mert számít, milyen a fagyigép, mennyire habosítják a krémet, mennyi cukrot vagy cukorpótlót tesznek az alapba, egyáltalán hogyan készítik a vizes vagy a tejes alapot, tejet vagy tejport használnak. Egy gombóc Pécsett 150 és 180 forint között van, és a legtöbb helyen már csak 4 deka egy adag. Egyesek úgy tudják a versenyt tartani, a minőségi alapanyagokra felárat nem számolva, hogy ennél is kevesebbet, 3 dekát adnak.

  Pécsett egyébiránt szinte nincs is olyan fagyizó, ahol csak gyümölcsből, illetve tej és tojás felhasználásával főznék a fagyit. Mindenütt hódítanak a paszták

A klasszikus négyes

Annak ellenére, hogy ma már ezernyi különféle fagylalt kapható, minden egyes cukrászdában és fagyispultnál azt mondták, négyfajta van, ami slágernek számít ma is. Mert klaszszikus négyesnek is nevezhetnénk ezeket: a csokoládét, a vaníliát, a citromot és az epret. Ezekből egy háromgombócosban egy szinte biztos ott lesz, bárki is kéri. Csak utánuk jön a sztracsatella, az egyre ritkábban kapható puncs, és egy közkedvelt újdonság, a csokis keksz.

Évi 14-16 kiló fogy

Első hallásra elképesztő mennyiséget, állítólag évi 14-16 kiló fagylaltot eszik meg minden magyar ember. Ennyi az átlagosan egy főre jutó fogyasztás, amely ma megfelel úgy 350-400 gombóc fagylaltnak. A hivatkozott mennyiségbe a jégkrémfogyasztást is beleszámítják. Ha a számokat összevetjük a környező országokéival, kiderül, hogy a magyarok nem is fagyiznak sokat, másutt ugyanis 30-40 kiló az átlag, az olaszok pedig úgy 50 kilót nyalnak el fejenként.

„Kézműves” fagylalt

Ha azt látjuk kiírva valahol, hogy kézműves fagylalt, hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy ott úgy készül a finomság, ahogy 20-30-40 éve. Hogy egy öreg cukrászmester felüti a tojásokat, kapargatja a vaníliarudat, összegyűjti a friss gyümölcsöket, és esetleg egy e célra készült modern masinában megfőzi. Csakhogy ma ez annyit tesz, hogy kisipari technológiával készítik el a fagylaltot, melybe a pasztából és porból készített is beletartozik.

Nem volt mérgezés

Mivel a legtöbb fagylaltozóban ipari technológiával előállított paszták segítségével (tojás nélkül) készítik a hideg finomságot, szinte a nullára csökkent a fagylalt által közvetített leggyakoribb ételmérgezés, a szalmonellás fertőzés veszélye, tudtuk meg a Baranya Megyei Állat-egészségügyi Igazgatóságon. Nem is tudnak arról, hogy mostanában lett volna ilyen eset Baranyában. Ahol pedig máig tojással főzik a fagyit, ott fertőtlenített alapanyagot vásárolnak.