BAMA

„Ki lehet az a pihentagyú ürge, aki azon töri a fejét, hogyan tehet be egy üvegpalackba egy Rubik-kockát?” – tette fel az igencsak nyers kérdést egy ifjú lány barátjának Farkas Gábor egyik legutóbbi kiállításán. A „megszólított”, azonban korántsem orrolt meg rá. Sőt, dicséretnek veszi az ilyen megjegyzéseket, hisz nem az első, munkáira ekképpen rácsodálkozóról van szó – meséli szelíden Farkas Gábor, lakásában, Komlón, az egyik szilvási tízemeletesben.

A felsorakoztatott türelemüvegek mellett sok minden más: bútorok, berendezési tárgyak, vagy éppen a festés is saját keze nyomát, türelmét dicséri. Ezzel is visszaad valamit megértő feleségének, aki jó szívvel nézi hobbiját. Nem sértődékeny tehát a hazánkban egyik legismertebb, és legtöbbre tartott türelemüveges, szerinte ugyanis szenvedélyének egyik értelme bizonyosan abban áll, hogy kíváncsivá teszi, gondolkodásra készteti a nézőt. Hogy az ámulat, meghökkenés, fejcsóválás vagy elmosolyodás után a legtöbbeknek az jár a fejében, hogy is kerülhetett egy tárgy vagy egy egész életkép, mikroközösség egy vékony szájú palackba. Merthogy a türelemüveg kordokumentum is egyben, bólint a kérdésre. Ezért kell mindent pontosan, valósághűen ábrázolni, ebben nem lehet engedni – vált határozottabbra.

A ma már nyugdíjas komlói férfi tizenöt éve készít türelemüvegeket, négy éve pedig az abban külön műfajnak számító bányászpalackokat is. Olyan jeleneteket „varázsol” infúziós palackokba, amelyek bányában, nevezetesen a komlói Kossuth-bányában estek meg. Merthogy itt dolgozott, vasúti biztonsági rendszereket szerelt évtizedeken át, nyugdíjazásáig.