BAMA

- Mit kell tudni az Európa Ifjúsági Fővárosa kezdeményezésről?

- Ez a kezdeményezés nem az EU intézményrendszeréből nőtte ki magát, de az unió által is támogatott. A pályáztatást az Európai Ifjúsági Fórum bonyolítja, a címért városi önkormányzatok indulhatnak. Európa első Ifjúsági Fővárosa idén Rotterdam, jövőre pedig Torino következik, akik 18 pályázó közül nyerték el a címet. A magam részéről úgy gondolom, hogy még ennél is nagyobb verseny várható majd az elkövetkező években. Mi úgy véljük, hogy Pécs alkalmas lehet a cím elnyerésére az EKF éve után, amennyiben nagyon alaposan és önkritikusan számot vetünk ennek tapasztalataival, azzal, hogy mit csináltunk jól, és mit rontottunk el az előkészületektől egészen a megvalósulásig. A címet pár év múlva lenne célszerű megpályázni, épp ezért beszélünk 2015-ről, mert addigra kiderül, hogy az EKF révén létrehozott új kulturális intézmények mennyire épül bele a városi hálóba, és addigra létre lehet hozni egy megújított külkapcsolati és új turisztikai stratégiát, illetve a Pécsi Tudományegyetem még jobban kiépítheti nemzetközi oktatási és ifjúsági kapcsolatait.  Ekkorra lehet tehát szerintem reális a cím elnyerése.

- Mivel jár ez Pécs számára, és mi lehet ennek a hozadéka?

- Biztos, hogy nem kevés pénzbe kerül majd – de a befektetett összeghez képest sokkal többet hozhat, ráadásul folyamatosan, hosszútávon. A torinói pályázatot látjuk most teljes részletességében, miután nagyon jó a kapcsolatunk a torinói önkormányzat ifjúsági irodájával. Itt egy közel 20 millió eurós költségvetésű éves programról beszélünk, ami elsősorban a rendezvényekre koncentrál, felhasználva a meglévő intézményrendszert. Itt nem infrastrukturális fejlesztésekről beszélünk, hanem arról, hogy a várost ifjúsága révén vonzóvá tesszük – egyébként többek között saját ifjúsága, ifjúsági közösségei számára –, és ismételten hosszútávon is működőképes kezdeményezéseket hozunk létre, felkarolunk meglévő értékeket, és ezeket úgy fejlesztjük tovább, hogy nemzetközi partnereket vonunk be – ami az EKF szellemiségének is lényege. Az önkormányzatnak vállalnia kell ennek költségeinek bizonyos hányadát, és azt is, hogy meggyőzi a magyar kulturális kormányzatot arról, hogy ez a projekt támogatásra érdemes.

- Itt felmerül a kérdés, hogy mit szól ehhez az elképzeléshez a város jelenlegi vezetése...

- Amikor tavasszal elkészítettük a Pólusok Társadalomtudományi Egyesülettel együtt felmérésünket arról, hogy a pécsi fiatalok mit gondolnak az Európa Kulturális Fővárosa projektről, illetve mit gondolnak, annak sorsa hogyan befolyásolja az ő jövőjüket, akkor tartottunk egy bemutatót, amin részt vett Gonda Tibor, a város egyik akkori alpolgármestere is, aki támogatásáról biztosította a kezdeményezést. Mindezt Páva Zsolt is nagyon fontosnak gondolja, egy olyan célnak, ami beépíthető egy hosszú távú városfejlesztési stratégiába, amelynek egyik lényeges pontja a város fiataljainak megtartása, akik közül most sokaknak munkalehetőség hiányában el kell hagynia Pécset.

A cikk a hirdetés után folytatódik

- Említetted a tavasszal elkészített felméréseteket, ami a pécsi fiatalok kultúrafogyasztási szokásait is részletesen vizsgálta. Közhelynek számít, hogy a fiatalokat egyre kevésbé érdekli a magaskultúra,  egyre kevesebbet olvasnak, és egyáltalán nem eléggé érdeklődőek. Mennyi igaz mindebből a pécsi fiatalokra, egyáltalán, mennyit tudni úgy általában a fiatalok kultúrafogyasztási szokásairól?

- Nem tudok mostanság készült országos felmérésről, annyit tudok, hogy Kákai Lászlóék, akiket most felkértünk ehhez a kutatáshoz, évekkel ezelőtt készítettek egy átfogó kutatást a pécsi ifjúságról, és ennek eredménye most nagyon sok ponton visszaköszön, és azokkal a tapasztalatokkal  is párhuzamba lehet állítani, amit az elmúlt évek során az ifjúsági turizmus kapcsán szereztünk, miután az ICWiP több társrendezvényén vettünk részt, ott megszondázva az ezeken a fesztiválokon résztvevő fiatalokat.

Nagyon fontos, hogy a fiatalok honnan szerzik információikat a különböző kulturális eseményekről; itt elsősorban a baráti kör és a különböző online eszközök a meghatározóak. Mind a mi nemzetközi felmérésünkből, mind a mostaniból úgy tűnik, hogy a fiatalokat elsősorban a jó koncertek, színházi előadások érdeklik, és örömmel utaznak akár több száz kilométert is, ha egy nekik tetsző városi közegben megtalálják ezeket a lehetőségeket. A felmérések alapján a magaskultúra elsősorban az egyetemi végzettséggel rendelkezőket vonzza, de érdeklődés mutatkozik például egy olyan oktatási lehetőség iránt, amely révén a város befolyásolhatja a kulturális szokásokat. Ilyen lehet például egy olyan iskolai kiadvány, ami Pécs kulturális értékeit mutatja be, és épp a magaskultúra irányába viszi el a fiatalokat – ahogyan ennek ötletét Takáts József barátom már az EKF-pályázat írásának szakaszában vázolta. Mindez hosszú távon erősen serkentheti az ilyen kulturális tartalmak befogadását.

- Magát a kulturális fővárosi címet lassan négy év nyertük el. Ez az időszak hozott változást a pécsi fiatalok kulturális szemléletében?

- Az általam tapasztaltak elsősorban nem a cím elnyeréséhez, hanem a globális trendekhez kötődnek. Ezek szerint a fiatalok egyre kevesebbet olvasnak könyvet, újságot, és kulturális tapasztalataik egyre inkább az internetre épülnek. Épp ezért fontos, hogy Pécs végre egy olyan korszerű turisztikai portállal rendelkezzen, amellyel meg lehet fogni ezt a korosztályt. Azt nem látom, hogy ezen a téren az EKF bármilyen változást is hozott volna.

Más kérdés, hogy amennyiben vannak olyan nemzetközi értelemben is rangos produkciók a városban, többek között épp a kulturális fővárosi cím elnyerése miatt, mint például színvonalas jazz koncertek, avagy jövőre a nagy külföldi neveket ígérő Rockmaraton, avagy még inkább a Pécsi Egyetemi Napok, akkor ezekre nagyon nagy igény fog mutatkozni.

- Ebből a szempontból mennyire látod elvesztegetett lehetőségnek az elmúlt négy évet? Esély sem volt arra, hogy a kulturális fővárosi cím érdemben befolyásolja a fiatalok kultúrához fűződő viszonyát, vagy lehetett volna keresnivalónk ezen a téren?

A magam részéről nem látom azt, hogy a fiatalok igazán bevonásra kerültek volna a Pécs2010 projektbe. Annyit tudok erről mondani, amit én csináltam a cím elnyerése után a projekt vezetőjeként; mi már a pályázatírás időszakában létrehoztunk egy ifjúsági munkacsoportot. Nagyon fontos, hogy a fiatalokat akkor lehet belevonni ebbe a történetbe, ha el tudják mondani igényeiket, és ha megkérdezik őket arról, hogy mit szeretnének. Annak idején épp ezért vontunk be reprezentatív igénnyel minél több ifjúsági szervezetet a hallgatói önkormányzattól kezdve egészen az önkormányzat illetékes szereplőiig. Annak, hogy mindez tovább zajlott volna, nem nagyon látom jeleit, pedig ez nagyon fontos lenne. Szerintem hosszútávon Pécs jövője – azért mert itt tényleg egy egyetemvárosról beszélünk – a fiatalok bevonásáról szól, amire sokkal nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a mindenkori városi vezetőknek.

- Mennyire vagy elégedett egyébként a nemrég bemutatott 2010-es programsorral ebből a szempontból?

- Szerintem kevés ifjúsági program lett bevonva a 2010-es programok közé.  Sokkal nagyobb hangsúlyt kellett volna fektetni az ilyen fajta és tartalmú rendezvényekre. Hacsak az ifjúsági turizmusra, avagy az egyetemi nemzetközi beiskolázásra gondolunk, akkor csak ezek miatt több ezer fiatal lenne bevonható a kulturális fővárosi évbe, akik hosszú távon is résztvevői lehetnének a helyi kulturális életnek és Pécs jövőjének – és itt most nem is beszéltem a helyi fiatalokról. Egy átfogó, az általános iskolásoktól egészen az egyetemistákon át a diplomás fiatal felnőttekig tartó ifjúsági stratégia nélkül Pécs szerintem nem tud megújulni és nem tudja kihasználni a kulturális fővárosi lét pozitív hozadékait.

- Gondolom te is olvastad pályázatíró társad, Takáts József véleményét a kulturális fővárosi év kínálatáról; ő nem igazán elégedett vele. Te hogyan vélekedsz erről? Tudom, hogy a te szereped persze kényesebb, hiszen nemcsak a pályázat egyik írója, hanem az egyik kiemelt programnak számító ICWiP szervezője is vagy...

- A magam részéről nagyon örülök annak – és itt most nem a diplomata beszél belőlem -, hogy felismerésre került az ICWiP jelentősége az egész kulturális főváros projekt kapcsán. Annak idején kényesen ügyeltem arra, hogy ne vegyek részt a hozzá kapcsolódó döntésekben, épp ezért örülök, hogy mások szerint is érték lehet a városnak ez a fesztivál – épp azok miatt, amikről eddig beszéltünk. Nem örülök annak, hogy kevés az olyan fajta program, amelyre hosszú távon építhet a város, itt komoly hiányosságok vannak szerintem, a programok pedig számomra nem adják vissza az eredeti pályázat gondolati körét. Egyet értek Takáts Józseffel abban, hogy kevés látszik abból a kreatív erőből, amely többek között a pécsi fiatal művészeket, rendezvényszervezőket, egyetemista köröket jellemzi – kevés a kulturális kreáció és folyamatában értelmezhető, itt maradó új érték.

Vannak persze az eredeti pályázatból visszaköszönő elemek, de én sokkal hangsúlyosabbnak érezném a balkáni vonalat, a Déli Kulturális Övezet elképzelését, és hiányoznak a hosszú távú projektgenerálások a nemzetközi porondon. Nagyon fontos, hogy milyen programok maradhatnak meg hosszútávon a kulturális fővárosi év után egy nemzetközi viszonyrendszerben. Annak örülhetünk, hogy az ígéretek szerint nemzeti intézmény lehet a koncertterem, amiről eddig csak álmodni lehetett a kulturális decentralizáció jegyében, de ezt tartalmakkal kell megtölteni.

Mi már 2005-ben is úgy véltük, hogy ezt úgy lehet megtenni, ha a Déli Kulturális Övezetet komolyan vesszük. Ezt egyáltalán nem érzem markánsnak a programban. Hozzáteszem, nem látom, hogy eredményesen lettek volna felhasználva a nemzetközi regionális kapcsolatok. Nem is csak a Déli Kulturális Övezetre gondolok itt, hanem például a Visegrádi Négyekre, avagy az Alpok-Adria együttműködésre, avagy az egyetem különböző külkapcsolataira. Sőt, úgy érzem, a PTE egyáltalán nem lett kellő szinten bevonva, sokkal jobban lehetett volna építeni az egyetem értékeire.
 
- Lehet még ezzel bármit kezdeni?

- Amennyire én látom, a pénzek elosztásra kerültek, leszámítva a polgármester úr által bejelentett 100 milliós civil keretet, amely azért meglehetősen szűk kiegészítést képes majd ajánlani az elkészült programfolyamhoz, szóval nem nagyon maradt mozgásterünk. Ne legyenek illúzióink, a program nagyobbrészt végleges; a lényeg most ennek minél sikeresebb megvalósítása, hogy tényleg fel tudjuk hívni a figyelmet Pécsre – méghozzá maradandóan, és nem az eddigi botrányok miatt, hanem a valós helyi és térségi értékek, tudások és tapasztalatok okán.