BAMA

– Kérdés sem volt számodra, hogy beszélgessünk a bamalány fotózásról. Ilyen sokat jelentett neked?

– Kiskoromtól kezdve érdekel a divat, a fotózás, a modellek világa, miután azonban az ügynökségek elsőre kérik az alapvető adataimat, köztük a magasságomat is (163 cm), nem is jelentkeztem sosem sehová. Úgy gondoltam azonban, lehet esélyem fotómodellként, ezért olyan lehetőségre vártam, ami megfelelő színvonalú, ám nem nézik, elérem-e a felső polcot. A bamalány versenyre így egyfajta ugródeszkaként tekintettem.

  Alexandra fodrászatról, reklámgrafikáról és divattervezésről álmodozik

– A tekintetben hozott sikert már a fotózás, hogy egy társlapunknál, a Fannynál jártál nem rég.

– És arra is kaptam ígéretet, hogy hívnak még, meglátjuk, így lesz-e, vagy hoz-e újabb megbízást valamelyik sorozat.

– Klasszikus kérdés az extra szépségű és magasságú lányok felé is: mi van, ha nem sikerül?

– Nem áll meg az élet, két év múlva érettségizem, és azt is tudom, hogy utána tanulni szeretnék, nem is egy dolgot, és nem felsőoktatási intézményben.

– Miért két dolgot, és miért nem egyetemen?

– Talán biztonsági játékos vagyok. Viccet félretéve: nem szeretnék hosszú évekig egyvalamit tanulni, rengeteg energiát beleölni, aztán végül esetleg nem avval foglalkozni. Az anyukám műkörmös, van egy szépségszalonja is, így kislánykorom óta beleláttam a fodrászok életébe is. Az a pálya vonz, s sok mindent már magam is elvállalhatnék, ezért fodrásztanuló biztos lesz belőlem még. A realitás is az, hogy tíz év múlva szép hajakat készítek, s hogy a családi boltban dolgozom. Emellett azonban szeretek rajzolni, és örülnék, ha ez pénzt is hozna, reklámgrafikáról, sőt a divattervezésről is álmodtam már.

– És vége volt az álomnak, vagy volt, van még titkos vágyad?

– A színészet. Évekig jártam különféle képzőkbe, és máig nagy szerelem a színház. Ha mégis megyek egyetemre, az csak a színművészeti lehet.