BAMA

– Hogy kezdődött?

– Az első Zsolnay-tárgyat 1974-ben vettem meg. Sokáig vacilláltam, mert akkoriban itthon a szecessziós Zsolnay-porcelánokat dekadens, értéktelen daraboknak tartották. Aztán a gyűjtemény egyre nagyobb lett, melyért a magyar népművészetért rajongó angol feleségem is sokat tett.

– Sok volt a konkurens a nemzetközi aukciókon?
– Zsolnayt a világ számos pontján gazdag magyarok gyűjtenek elsősorban, de csak az utóbbi tíz esztendőben lett ez divat. Az én vetélytársaim inkább azok voltak, akik befektetési célból vásároltak dísztárgyakat, vagy egy-egy stílus elemeit, például az art nouveau, a szeceszszió remekeit keresték.

A műgyűjtő Gyugyi László egyik kedvenc szecessziós Zsolnay-vázája előtt

– A gyerekei nem ragaszkodtak a nagy értékű gyűjteményhez?
– A fiam egy földrengéses zónában él San Francisco mellett. Korábban ezek a porcelánok a pittsburghi házunkba voltak bezsúfolva, most viszont méltó helyükre kerültek. Megjegyzem, Budapestről is nagy volt iránta az érdeklődés. Ami az értékét illeti, konkrét ajánlat volt érte 2,6 millió euróért, a várostól csak a felét kértem el. Meg kell ezt érteni, ez a családunk teljes vagyona. Gyermekeim, unokáim egyébként idén nyáron itt jártak mind, és elégedetten csodálták a pécsi bemutatót.

– Nem sajnált időnként több tízezer eurót kiadni egy-egy vázáért, hogy aztán otthon egy eldugott polcra kerüljön?
– Amit drágán szereztem meg, azt soha nem bántam meg, azt annál inkább, amit végül más vitt el.

– Nem volt zavaró, hogy Pécsett van már egy Zsolnay Múzeum?
– Ez nem verseny. Olyan különleges kiegészítő tárgyakról van szó, melyeket Zsolnay Vilmos kedvcsinálóként vitt ki külföldre, afféle reprezentatív kirakatként.

– A gyáron kívül van más kapcsolata is a várossal?
– A bátyám egykor a pécsi technikum legjobb tanulója volt, és én is ide készültem. Egy nyári gyakorlat során alapítója voltam a technikum fociklubjának is, aztán családi okokból mégsem itt lettem középiskolás. A focit viszont folytattam az egyetemi csapatban is.

– Gyűjt még Zsolnayt?
– Talán ha tíz tárgyat vettem azóta, inkább csak nosztalgiából, hogy valami emlékeztessen a régi gyűjteményre.

1956-ban vándorolt ki – Angliából az USA-ba ment

Gyugyi László 1933-ban született Tamásiban. Szülőhelyén érettségizett, majd a Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett villamosmérnöki diplomát. 1956-ban Angliába távozott és Londonban is egyetemet végzett. Megnősült, majd az amerikai Pittsburgh városának Westinghouse Kutatóintézetében folytatta a munkát.

A tengerentúlon master fokozatot és PhD-címet szerzett. Egy ötvenfős mérnöki csoport vezetőjeként vonult nyugdíjba az ezredfordulót követően. Felesége a pécsi Gyugyi-gyűjtemény megnyitója előtt egy évvel halt meg. Fia 45 éves informatikus a Google cégnél, lánya 42 esztendős szociális dolgozó az USA-ban.