BAMA

Olivier Latryt pécsi koncertje előtt párizsi otthonában értük el, és az orgonaművészet aktualitásairól kérdeztük.

– Mi számít francia zenei körökben nagyobb sikernek, a konzervatóriumban tanítani, vagy a Notre Dame orgonistájának lenni?
– Mindkét dolog nagyon fontos, de hozzátenném a koncerteket is! Mind inspirációt ad másoknak, és mindegyiket átfogó művészeti élménynek tartom.

  A pécsi koncerten az orgonaszólót Olivier Latry játssza, a Pannon Filharmonikusokat pedig a betegség miatt visszalépő Ligeti András helyett Vass András vezényli

– Már 23 évesen a Notre Dame orgonistája volt. Ez a rang megváltoztatta az egyházzenével való kapcsolatát?
– Ráébredtem, milyen szerencsés vagyok, hogy ilyen épületben dolgozhatok. És itt a zene egészen csodálatos, egy nagyon jó kórussal, jó repertoárral, jó kollégákkal… Mint egy álom! Úgy gondolom, ezt az álmot az egyházi zene bárhol életre tudja hívni.

– Tanári hivatása, külföldi vendégszereplései révén rálátása van a világ orgonista utánpótlására. Vagy csökken az érdeklődés a templomi hangszer iránt?
– A tanulók számának csökkenése az orgonát illetően kisebb, mint a komolyzene más hangszereinél. Egyébként pedig sajnálatosan az orgonára mindig úgy tekintenek, mint a zenei világ szatellitjére, a liturgiai hivatása miatt. Méltatlanul elfeledkeznek arról, hogy az orgona koncerthangszer is! Ráadásul igen széles az orgonára írt repertoár. Miután azonban az emberek nem járnak anynyit templomba mint korábban, így kevesebb lehetőség jut a templomi orgonistának is, egyúttal sok tehetséges orgonaművész hiába kilincsel állásért. Másrészt sok gyerek a templomban szerzi az első élményét az orgonáról, ám ha a szüleivel nem jut el ide, akkor nem találkozhat a különleges zenei hangzással.

– A kortárs szerzők mennyire használják ki a monumentális hangszer adta lehetőségeket?
– Egy olyan zeneszerző, aki sosem játszott orgonán, nem érti igazán jól a hangszert, aki így próbálja az orgonát alkalmazni, az legtöbbször csak kliséket használ. De van néhány zeneszerző, mint például Jean-Louis Florentz, Thierry Escaich vagy Jean-Baptiste Robin, akiknek jó érzéke van az orgonához, és új módon közelítik meg az orgonazenét.

– Pécsett, Magyarországon ritkán hallani olyan koncerteket, ahol nagyzenekar mellett templomi orgona játssza a szólót. Így van ez Nyugat-Európában is?
– Ugyanez a helyzet, kiváltképpen Franciaországban, ahol a koncerttermeinkben nincsen orgona. De már tettünk előrelépést, és a következő két év folyamán két új orgonát is építenek Párizs két modern koncerttermébe.

– Az új templomi orgonák már számítógépes vezérlésűek, beprogramozva megőrzik a rajta eljátszottakat. Nem teszi ez „mellékvágányra” az orgonaművészt?
– Ellenkezőleg, nagy segítség, mert az orgonista mindig a legrosszabb helyen ül ahhoz, hogy jól hallja a hangszert. Ha lehetősége van megismerni, amit éppen eljátszott, az megmutatja, hogy hol van szükség javításra, változtatásra, de az archiválás sem utolsó szempont. El tudják képzelni, milyen lenne most Bachot hallgatni, ha az orgona már akkor számítógépes vezérlésű lett volna?

– Kihasználható ez a számítógépes vezérlés az egyházzenei játékban?
– Sokkal kevésbé mint a klasszikus kompozícióknál. A templomokban továbbra is „igazi” orgonistákra van szükség. Ha viszont felvétel készül a játékról, itt is előnyt jelent, hogy az orgonaművész előkészülhet a mű megszólaltatásának minden részletére.