BAMA

– Milyen volt 2010 után 2011? Nem hiányzott a pörgés?

– Semennyire sem. De az már rég tudnivaló, hogy a nagy nyüzsgés utáni utóévben jön a csönd, sőt, sokszor komoly kulturális depresszió. Ezt viszont szerencsére nem így éltem meg. Nem kincstári szöveg, hogy kevés olyan kultúrfőváros van, ahol ennyire komolyan veszik a fenntarthatóságot.

  „Az új intézmények gyökeresen megváltoztatták a kulturális terepet”

– A volt művészeti igazgatónak mi maradt az EKF-ből?

– Mivel továbbra is benne vagyok a folyamatokban, azt érzékelem, hogy Pécs nimbusza megnőtt. Hívnak bennünket, most is készülünk az idei szlovén EKF-be, Mariborba. Lesz egy Zsolnay-kiállítás és egy Jelenkor-est is.

– És ki tudunk törni a kultúrával? Ez hihető?

– Persze. De nem úgy működik, hogy ennyit belerakunk és amannyit kiveszünk. Pont itt jön be a hírnév, az elismertség. Hosszú távon biztos megéri, mert még a befektetőket is jobban vonz egy kulturálisan is magasan jegyzett város.

– Ha ma kultúrát említünk, a következő mondat: jaj, válság van... Mit mond a menedzser?

– Azt mondja, hogy a válságból nincs mód kiemelkedni kultúra nélkül. A pénznélküliség tény, de engem igazából nem csak lelomboz, hanem bizonyos értelemben kihívásnak érzem. Közös gondolkodásra, izzadásra serkent, hogy miképp lehet tető alá hozni értékes programokat.

– Szóval, lesz 2012-ből kultúrév Pécsett?

– Az anyagi lehetőségeket még nem látom át. De az biztos, hogy az elkészült új intézmények gyökeresen megváltoztatták a kulturális terepet. És a Zsolnay Negyed annyira különleges, hogy még nem is tudjuk felmérni, mit kap általa a város.

– Mindent összevetve, nem vágyik vissza egy csöndes kiadói szobába, mint régen?

– De, néha visszavágyom. Ám valószínűleg tíz perc után megbolondulnék...!