BAMA

Az igazi mulatság azonban augusztusban lesz az erdélyi, gyimesközéploki skanzenben, ahol református szertartással is frigyre lép a pécsi színészpáros, és mintegy félszáz kaposvári, pécsi művészkolléga hivatalos a csángóföldi lakodalomra. A hűségesküt tehát két helyen is kimondják, viszont a házaspár a következő évadot már nem a Pécsi Nemzetiben kezdi, elszerződtek Szombathelyre a most formálódó új, Jordán Tamás-féle teátrumba. Zayzon Zsolt hat évet töltött Pécsett, és az utóbbi idők jelentősebb főszerepeit ő kapta a társulatból, elég csak a POSZT-on taroló Istenítéletre gondolni. Märcz Fruzsina ugyancsak szépen lépegetett felfelé a társulati grádicson.

– Amikor idekerültem, utolsó esélyt adtam magamnak a színészi pályán, mert ha ott maradok Vásárhelyen, akkor már kötelezően rendező és DLA-s színész-tanár lennék, de játszani nemigen tudnék. Úgy érzem, jól döntöttem, mert Pécsett hihetetlen játéklehetőséget kaptam – vélekedik az elmúlt hat évéről Zayzon Zsolt. Majd így sommázza a tanulóéveket:

– Vidéken csak akkor skatulyáznak be valakit, ha kényelmes, és keveset vállal. Másrészt a színésznek az agyát és a lelkét mindig dresszírozni kell, mert aki elhiszi magáról, hogy kész művész, az abba is hagyhatja a játékot.

  Összekötötték az életüket, viszont Pécsről távoznak: a két fiatal, tehetséges színészt a szombathelyi közönség tapsolhatja meg a közeljövőben

– Mindenképpen vidéki színháznál akartam kezdeni, ahol az összes műfajban kipróbálják az embert – összegez Fruzsina. – Bár én drámai színésznek gondoltam magam, s eleinte rettegtem is a komikus figuráktól, mert még egy viccet sem tudok rendesen elmesélni, ám a Mohácsi-féle pécsi iskolában sikerült átalakulnom. Az pedig a hab a tortán, hogy a társamat is itt találtam meg. Mert egy színésznek nagyon nehéz az élete, ha civil a párja.

– Hogy mi az, ami mégis továbbvisz bennünket innen? – kérdez vissza az ifjú férj. – Balikó Tamás itt tudatos társulatépítésbe kezdett, ami az utóbbi két évben külső hatásokra kezd teljesen szétporladni. Másrészt mi most családot tervezünk, így a pénz sem mellékes. Jordán Tamás pedig anyagilag és szakmai szempontból is olyan jövőképet vázolt elénk, ami kétszer jobb, mint az eddigi. Persze nehéz lesz elhagyni a várost a mindennapi barátságok miatt is. Az olyan kapcsolatokra gondolok, mint amilyet Iványi Dalmáékkal sikerült kialakítani. Ő imád színházba járni, mi meg kosármeccsekre. Sopronban ezentúl biztos hogy lesz egy állandó szurkolópárosuk, ha ott vendégeskednek.