BAMA

– Fura ez a Csüli becenév.

– Még kölyökkoromban a grundon ragadt rám, mert általában én rúgtam a tizenegyeseket, erőből, és keveset hibáztam. Így lettem „csülöklábú”, sokan pedig nem is tudják mi az igazi nevem, csak Csüliként ismernek.

  „Talán a klasszikus rock áll hozzám a legközelebb” – Tóth „Csüli” Zoltán

– Minden a zenéről szól az életedben?

– Az együtteseket nézve széles a repertoár a világzenétől az alteren át a rockig, de még pénzkereső foglalkozásom is egy hangszerbolthoz köt.

– Baranyában ott voltál minden fontosabb csapatban. Azt viszont kevesebben tudják, hogy volt egy fővárosi kiruccanásod is.

– A nyolcvanas években Slamóval alapítója voltam a No együttesnek, és játszottam a Millenniumi Földalatti Vasútvonalban is, mely szókimondó radikális szövegeiről lett híres.

– Mostanra viszont csak egyetlen zenekar maradt, a Golestan.

– A Peetben volt vagy tíz évünk egymással, de többen úgy éreztük, hogy a sok nehézségtől elfáradt ez a dolog. A Neofolk meg, vagyis Bonyár Judit és Hűvösvölgyi Péter elköltözött Pest mellé. A Velőrózsák jól, de nehezen indult, s időben nem tudtam már egyeztetni a munkám mellett. A Golestannal nincs baj, mert baráti csapat, mely egy-egy koncertre jön csak össze, ami jól megfér az „ifjú apuka” feladataimmal.

– Milyen zenét szeretsz valójában?

– Talán a klasszikus rock áll hozzám a legközelebb. A Rush, a Pink Floyd, a Police máig a kedvenceim, de Stinget és Prince-t is szívesen
hallgatom, az újabbak közül meg a Coldplayt és a Muse-t. A hazai mezőnyben pedig a Quimbyt és Ákost kedve-
lem, meg néhány tehetséges friss arccal is megbarátkoztam már.

– Akkor most szabadúszó vagy?

– Már összehoztam nyolcvan százalékban pécsi zenészekből egy új csapatot, csak énekesünk nincs, de jövő év elejére szeretném, ha már játszana a zenekar. Nem a megfelelés a célunk, élvezni akarjuk, amit csinálunk.