BAMA

Három napos, majdnem nonstop fesztivál – ezt ígérték a Fringe szervezői, akik 2010-ben Budapestről Pécsre költöztették rendezvényüket a hétvégére. Igazuk lett, szombat például hajnali ötig tartó örömünnepbe torkollt a fesztivál.

Mi vasárnap délután kapcsolódtunk be a Fringe pörgésébe. Ilyenkor derül ki, hogy egy esős, és hagyományosan álmos hétvégi napot mennyire tud feldobni egy olyan rendezvénysorozat, amelyen bárki felléphet. Nos: nagyon. A hideg, esős időben az utcán nem volt nagy tumultus, és a fesztivál külső programjait is beköltöztették, de a zárt helyszíneken annál jobb volt a hangulat.

  Különleges hangulatot hozott a Fringe Pécsre (fotó: Pécs2010)

A sort a Fekete Péterrel nyitottuk a Művészetek és Irodalom Házában, és  roppant kellemes meglepetést okozott a Pécsett teljesen ismeretlen együttes. Már az első taktusokból igazi esőűző, US 3-t idéző hangulat sütött, az átázott-átfázott végtagokat is melengették a funkys ütemek, amelybe bársonyként simultak a magyar szövegek és hazai ízű dallamok. A zenét egyértelműen a szaxofonját és klarinétját bravúros sebességgel váltogató Gyebrószki Balázs és a basszusgitárját mesterien pengető-ütögető Müller Oresztész játéka adta el.

Innen az Ifjúsági Házba siettünk, ahol már játszott a Keyboard Music Color Band. A műsorfüzetet felületesen olvasva nem is értettem, hogy mire számít egy a 60-as 70-es évek honi slágereit játszó együttes. A helyszínen kiderült: a zenekart sérült emberek, szakkörvezetőjük és zenepedagógusuk alkotják, és így mindjárt máshogy hangzottak az Illés dalok. Az ember ilyenkor hajlamos megállni, elgondolkodni egy kicsit, mi is ezt tettük, és jól esett, ahogyan a sugárzó arcú fellépőknek is a taps.

Egy huszáros hajrával megint csak a művészetek házában még sikerült elcsípni a Bácsi Gyurka és Barátai utolsó néhány számát. Az együttes neve nem véletlenül hajaz kissé a bácskai hurkára: hamisítatlan moldvai népzenét játszanak a roppant fiatal előadók, nejlonba csomagolva, azaz harmonikával füstös-sörös kocsmaízűvé varázsolva a muzsikát. A srácoktól méltán köszönt el vastapssal a közönség, és mi tagadás, mi is elhallgattuk volna még őket egy darabig, de a Fringe nem enged megállni, vagy lassítani.

Robogunk is tovább, vissza az IH-ba, és jól tesszük. A Just Kiddin, azaz Csak Vicc átverős zenekarnév, vagy ha tényleg viccnek szánják zenéjüket, hát azt is nagyon komolyan csinálják. Kassai Eszter hegedűjével és magasan angyali, de mélyen is megejtő hangjával egyaránt elbűvölte a maroknyi de szerencsés közönséget a Billentyű teremben. A basszust kivéve akusztikus minimáldob-gitár-fuvola-hegedű együttes az Alanis Morisette-White Stripes-Garbage vonalon mozog, kendőzetlenül. Egészen pontosan az ő számaikat írják át, de ezt remekül teszik, Eszter hangja pedig rabul ejtő, főleg a Morisette átiratok állnak jól neki.

Fájó szívvel kellett mindezek után odahagyni a „frindzset”, bár bánkódni csak azon volt okunk, hogy nem tudtunk 2-3 felé szakadni egyszerre.