BAMA

A villányi Templomhegy nemzetközi hírű és jelentőségi paleontológiai lelőhely. Komló nevét viseli egy önálló fajként leírt dinoszaurusz. Egészen ritka delfinféle maradványait találták meg Orfű-Tekeresen. Magyarország talán legszebb jurakori ammoniteszei a siklósi Rózsabányából kerültek elő.

Mi abban a szép, hogy az ember egy megkövesedett csigát, csontot vagy levéllenyomatot forgat a kezében? És mi lehet abban a vonzó, amiben ilyen kifejezéseket kapásból érteni kell: jurakor, ammonitesz, paleontológia, vagy anizuszi mészkő?

Itt és most csak kettő: Baranya a földtörténet igen nagy időszakát mutatja meg nekünk. Ez különleges gazdagságunk, egyben lehetőségünk. A kövületek, a kőzetek ismeretében a másnak csak nyers adat – valami mondjuk 150 millió évvel ezelőtt történt, vagy élt – tartalommal töltődhet, sőt az idő érezhetővé válik. Talán ez a legszebb, szinte megrázó élmény, egy kettéhasított agyagmárgagumó közepéből előbukkanó szépséges „csiga” láttán tudni, utoljára másfél száz millió évvel ezelőtt sütött rá a Nap.

Egy közelmúltban megjelent, kifejezetten a nagyközönségnek is szánt munka, a „Kárpát-medence ősmaradványai” nem győzi emlegetni a földtörténeti korok hajdani élővilágának emlékeit kezünkbe adó híres baranyai fosszília-lelőhelyeket, a fazekasbodai (tengeri sünök) és a hirdi homokbányáktól (cápafogak) a kelet-mecseki Várvölgyig (ammoniteszek) és a vasasi külfejtőig (növénymaradványok).

Ezzel kapcsolatban két vélemény. Kraft János, a Magyar Bányászati és Földtani Hivatal Pécsi Bányakapitánysága nagy tudású geológusa jelzi, a föld múltját kutatók nem igazán örülnek az amatőr fosszíliagyűjtőknek. Tönkretehetik évszázmilliók emlékeit, elmaradhat a lelet és a hordozó kőzet azonosításához feltétlenül szükséges szakszerű dokumentálás.

Más oldalról éppen az előbb említett értékes és okos könyv írja, hogy „Az ősmaradványok gyűjtése nemes passzió. Menjünk hát ki a szabadba, s keressük meg a kövületeket!” S mindennek van egy harmadik oldala is. Ma már a fosszíliák iránti kereslet megszülte a maga feketepiacát is. Ismerünk olyan baranyai leletet, amelyért egy külföldi gyűjtő tízezer eurót ajánlott fel! A ritka fosszília, hála megtalálója felelős gondolkodásának, itthon maradt.

Itt talán magyarázatként: a fosszília (foglalkozott ezekkel már Hérodotosz és Arisztotelész is) kezdetben gyűjtőfogalom volt, valamennyi, a talajban található, kiásandó dologra használták. Ma a kifejezés csak a kövületekre, az őskori állatok és növények kővé vált maradványaira vonatkozik.

Ez utóbbiak azok, amelyekben Baranya nagyon gazdag. Sok helyütt felfedezhetjük e kövületeket épületek kőlábazatában, belső terek csiszolt márványfelületein is. S hogy kicsit közelebb kerüljünk az időhöz és lakóihoz, Baranya területén Tésenynél felső-karbon korból növénymaradványokat leltek, a jakabhegyi vörös homokkőben tengeri ősmaradványokat, a középső-triászból a Tettye környékén kagylókat, a Misinán korallokat, a kantavári kőfejtő ugyanebből a korból csigákkal örvendeztette meg a kövületvadászokat, a jura kőszéntelepek közötti homokrétegek zsurlókat, páfrányokat, fenyőféléket őriztek meg, a krétakor korallzátonyokat hagyott itt a Kelet-Mecsekben, a miocénkori vulkánok idejéből maradtak meg csigafélék Magyaregregyen, Komlón, a miocén végéről kagylók, csigák a Mecsek északi és déli peremén – persze mindezek, akár a lelőhelyek, akár a kövületek mellé oda kell tenni: többek között.

E gazdag és változatos múlt ráadásul a Pannon-medence korát vizsgáló szakemberek esetében is sokszor különböző véleményeket eredményezett. Egy kitűnő könyvben – Juhász Árpád: Évmilliók emlékei – az olvasható, hogy ”A ma biztosan ismert legidősebb hazai kőzetek kora mintegy félmilliárd év.” Ezzel szemben Kraft János a kezében tart egy öklömnyi kőzetdarabot: egymilliárd éves. Pécsett az Aradi utcából származik, másfél méterrel a földfelszín alól. Kraft János amúgy is a tenyerén hordja a város teljes geológiai múltját. Területén a teljes földkor kőzetei jelen vannak, az eocén és az oligocén kivételével. Így fogalmaz:

– Földtörténeti szempontból szerencsés helyen van Pécs. Itt helyben szinte a teljes folyamat tanulmányozható, egy építész nyelvén: a Colosseumtól a Pompidou-központig.

Baranya területe utoljára hárommillió évvel ezelőtt volt tenger alatt, ez volt a Pannon-tenger. Üledékének egy része a Pécsi-medence lignitje, de ez a felszín alatt van. Felszínen vannak azonban a hidasi homokbánya anyaga, vagy a Pécs területén bányászott homokkő. És persze nem csak tengerek hullámoztak itt, lagúnák mocsarasodtak el, megszülve az idővel szövetségben kiváló liászkori feketeszenünket, hegységek koptak le, hanem vad és nagy vulkánok is működtek. Krétakori kőzeteik megmaradtak például a Köves-tetőn, a Villányi-hegységben, sőt Magyaregregyen párnalávát is találtak. Ez a kőzet a víz alatt szilárdult meg. Egyébként ebben a korban emelkedett ki a Jakab-hegy. A Mecsek pedig még ma is magasodik.

Ilyen hatalmas munkára csak a természet képes, s eszébe jut a rövid idejű embernek az Isten is. Ami azt illeti, nincsenek ettől messze a geológusok sem. Szokásás élcük: Mi a különbség a teológus és a geológus között? Ég és föld.