BAMA

A szombat reggel a színházi előadásokhoz szükséges sorszámok bűvkörében indul az Ördögkatlant járó kis különítmény számára. Hibázunk azonban, és a reggelit nem hagyjuk ki a hotelben, így csak kilenc után állunk be a tízkor induló sorszámosztás irányába kígyózó sorba. Kevéssel tíz előtt megjelenik Bérczes László, és főszervezőhöz mérten kifejezetten pironkodva közli: 150 hely létezik a Nehéz-re (Mucsi Zoltán és a Bárka stábja a Tornateremben ), és 250 a Szarvassá változott fiú-ra (Törőcsik Mari és Trill Zsolt, az Amfiteátrumban). Előbbi ugye Poszt-díjat ért, utóbbit pedig a szabad ég alatt játsszák, ami a 40 fokos tornateremhez képest csábító alternatíva – nem is jut jegy egyikre sem számunkra. A legelsők állítólag még nyolc előtt álltak be a sorba, így konstatáljuk, hogy a rendszer valóban demokratikus, csak számunkra lehetetlen…

----------------------------------------------------------------------------
Képek és cikkek: Ördögkatlan - dosszié!
----------------------------------------------------------------------------

Durcásan vágunk át a Sportpályához, ahol azonnal kárpótol a ragyogó napsütésben akadálypályázó lovasfogatok látványa. Tudtuk, hogy a fogathajtó versenyek menők, de hogy az egész zenére megy, és hogy itt a Nirvana és a Rádió1 legjava is ugyanúgy passzol – ezt nem sejtettük.

A lócsodálással eltelik az idő, igyekezhetünk Palkonyára, hiszen 13.00-tól a Faluházban a Telefondoktor lesz, Göttinger Pállal. Állítólag hihetetlenül jó, és van értelme beállni a sorszámosok után maradó néhány helyre pályázók sorába. Nos, nem volt értelme. Jó 150-en akartak még bejutni, úgyhogy a félórás tolongás egyetlen haszna egy szép, katlan-fílinges jelenet: kistestű, bóklász kutya bebattyog a lábak erdeje közt a Faluház bejáratáig, ahol a beengedő emberek tartják vissza a tömeget. A kutya felnéz, az ember ránéz: Sorszámod van? A kutya néz, inkább nem is szól, csak sarkon fordul, és elbaktat. A pillanat örökre megmarad, de helyet ettől még nem kapunk.

Kis morgolódás után már a pincesoron kárpótolódunk, hiszen kiváló rosét kortyol, de szódával ám egy olyan csapattag, aki addig a fröccsöt a lakótelepi talponállók lepattant lúzereivel társította. Lehet, hogy most is azzal társítja, de már tudja, hogy attól még a fröccs jó dolog…

  Színpadon a Besh o droM (fotó: Borbás Mátyás)

Ugyanitt felfedezünk egy közeli pincéből (ami most kicsit galéria) kiszűrődő dallamokat, Este a székelyeknél. És egy fecskefészket, a pinceajtón, egy „kihajolni veszélyes” MÁV-tábla felett.

A fröccsök étvágyat is csinálnak, szerencsére az egyik ház udvarán pompás lepényben kínált pljeskavica készül, ajvárral-csípősen, ahogy a határ innenső oldalán nem is reméltük. Odébb egy kerti diófa alatt mérik bográcsból a csirkepaprikást és a hagymalevest, hozzá klasszik, nagymamai szinteket megütő (nyilván egyszerűen egy nagymama által készített) palacsintát, idei lekvárral.

Sűrű a nap és teli vagyunk, de van tovább, kora még a délután. Cél Kisharsány, ott is a Vylyan terasz, ahol tovább bővült a Művészi hordók tárlata. Megcsodáljuk a kizárólag üvegpohárban kínált borokat (mi tovább fröccsözünk), és egyebek közt Radics Márk hordóját, ami a Minimum Törvény címet viseli. Kicsit bonyolult, de a lényeg: víz van benne, ami a különböző hosszban elvágott dongák közül a legrövidebbnél csordul túl. A dongákon pedig azok szerepelnek, amikre a mai ember költ: étel, lakhatás, kultúra, oktatás, hasonlók. Az oktatás a legrövidebb donga, szivárog a víz szorgosan – a hordó egy keringető révén igazi vízijáték is egyben.

  Radics Márk: Minimum Törvény Hordó (fotó: Nógrádi László)

Van feltűnőbb hordó is, amit éppen a főborász hoz taligán és egy sekély sírgödör mellé helyezi. Itt hordótemetés lesz, a média számos fotós és kamerás képben irányítja talán legfókuszáltabb figyelmét a fesztiválra. Kapa-Pepe sírásók közül Scherer Pétert most egy kolléga helyettesíti, akit szégyenszemre nem ismerünk.

A börleszk így is működik: a siklósi horror-temetést is megszégyenítő bénzással, szitkozódással, gatyából kivillanó melós-seggel körítve kerül a megboldogult hordó a földbe. Miközben a hirtelen toborzott kórus énekli a Kék nefelejcset, a sírásók lapáttal verik le a fejfát – teljes a káosz, sírva nevetünk, nem csak kiállítást kaptunk, de jó kis műsort is.

  Botrányos temetéssel avatták a Síremlék című hordót (fotó: Nógrádi László)

Persze Borsos Lőrinc (Borsos János és Lőrinc Lilla párosa) Síremlék c. hordója enélkül is szép lenne, ahogy a gyepen elszóródó népeknek játszó Juhász Gábor Trió kiváló jazzműsora.

---------------------------------------------------------------------------
További képek a hangulatokról és közönségekről itt!
----------------------------------------------------------------------------

Valamikor napközben még csodáljuk a siklóernyősöket is, akik a Szársomlyó felett köröznek, és gondolatban szeretnénk köztük lenni. Annak a siklóernyősnek már kevésbé szeretnénk a helyében lenni, aki a nagyharsányi faluszélen kifeszített Ördögkatlan-molinóra landolt, de mentőt nem látunk, nagy baj nem történhetett.

Kisebb csoda folytán jegyekhez jutunk a Nehézre és a Szarvassá változott fiúra is, amik ráadásul össze is érnek, lehetetlen mindkettőt aznap megnézni. A Bárka darabját választjuk, a két fölös jegyet visszajuttatjuk a keringésbe, akit szerencse ért, ne szórakozzon a karmával. A Tornateremben elviselhető a meleg, pedig a tömeg a szokásos. Mucsi színészi teljesítményén ámulunk, a Lázár Katival és több bárkással teli 150 perc ha nem is észrevétlenül, de élvezhető körülmények közt repül el. Biztosak vagyunk benne, hogy jól választottunk (pláne, hogy másnap a pincesoron két hozzáértőnek tűnő piros karszalagos – tehát szakmabeli – irgalmatlanul lehúzza a Szarvassá változottat.), boldogan sietünk a koncertre.

  Scherer Péter, a profi fotóalany (fotó: Borbás Mátyás)

A BudZillus-ról lemaradtunk, a Besh o droM még csak készülődik. Van is mire: a pályán kellemes sűrűségű tömeg, hátrébb masszívan fogyasztgató fesztiválozók. Miközben a balkánit, romát és még ki tudja mi mindent vegyítő banda húzza, mi tovább celebspottingolunk. Például Scherer Péterre irányítjuk egy fotós kolléga figyelmét – de a színész rutinos, megérzi az objektívet és hatalmas mosollyal vágja pózba magát. Innen nincs tovább, csak haza, párnák közé – hiszen vasárnap korábban kell kelni a sorszámokért, vagy esetleg le se feküdni…