BAMA

Pécs, Essen és Isztambul a helyi és nemzeti különbségek miatt látszólag azonos, valójában markánsan különböző kulturális főváros programot álmodott meg és épített fel 2010-ben. Már a cím elnyerésének körülményei is jól mutatták, milyen sokféle módon gondolkodtak a pályázók. Míg Németországban egyértelmű volt, hogy a Ruhr-vidék egyik városa tűzi ki falára az EKF-lobogót, és Törökországban az egyetlen jelölt Isztambult volt, addig Magyarországon több fordulóban, nemzetközi zsűri javaslatára született a döntés: Pécs lesz a befutó. Egy dolog azonban mindhárom városban közös: a siker.

A metropoliszok és a középváros

A német EKF-város, Essen valójában csak képviselője a kulturális metropoliszt alkotó 53 Ruhr-vidéki településnek. A nehézipart az 1980-as évek közepétől a kulturális és kreatív iparra cserélő országrész a címet felhasználva mutatta be az elmúlt 25 év termését Európa és saját hazája számára is.

Isztambul, a több ezer éve létező birodalmi központ 15 millió lakosával Törökországban is önálló életet él. A kiemelt kulturális évad a város méretei miatt sem érvényesülhetett úgy, mint Pécsett és Essenben, a program megrendezésével mégis fontos jelét adta nyitottságának az Európai Unió felé.

A két óriás mellett kétségtelen, Pécs nyerte a legtöbbet. A bányászat megszűnését követően csak a „végeket” jelentő baranyai megyeszékhely újra középpontba került, és nemzetközi színvonalon mutathatta meg értékeit. Az országban egyedülálló mértékben megvalósuló beruházások megadták számára a kulturális léptékváltáshoz szükséges hátteret, amelyet a másik két város már eleve természetes adottságként kezelt.

  A beruházások egyik legszebbike a teljesen felújított Zsolnay-mauzóleum, amelynek ünnepélyes átadására 2011-ben kerül sor

Eltérő nagyságrendek, eltérő a költségvetés is

A csak nehezen összehasonlítható EKF-költségvetésekből is kiolvasható, Pécs már csak méretei miatt is kisebb büdzsével gazdálkodott, mint társai. Összesen több mint 44 milliárd forintot, azaz nagyjából 145 millió eurót költhetett a projektre öt év alatt. Ez a szám a Ruhr-vidéken több mint 580 millió eurót jelentett, amely egyaránt jelenti a menedzsment által közvetlen kezelt EKF-büdzsét, az iparvárosok saját vállalásait és a szponzorok támogatását is. Isztambul három év alatt 150 millió eurót szánt a célra, ám a többiekkel ellentétben nem előre tervezett, zárt, hanem „felülről nyitott” költségvetéssel: az arra méltó programelemek, beruházások bármikor a cím égisze alá kerülhettek.

A nemzeti programok méreteivel egyébként arányos büdzsék között a hangsúlyokat jól érzékelteti, hogy Isztambul Pécsnek közel a teljes 2010-es programköltségét, 1,8 milliárd forintot szánt csak a megnyitó ünnepségére.

A civil részvétel önkéntes programokkal

Érdekesség, hogy Pécs és Isztambul esetében is civilek kezdeményezték városuk indulását az EKF címért. Németországban a kormányzat választása esett a Ruhr-vidékre, mint az 53 várost egyesítő metropoliszra. Ezek közül „háziversenyen” választották ki végül Essent, amely hivatalosan is a német EKF-cím birtokosa lett, megosztva a rá irányuló figyelmet a hozzá tartozó további 52 településsel.

Erőltetve sem lehetne egyenlőségjelet tenni a magyar és német civil részvétel közé, hiszen mást jelent civilnek lenni itthon, mint Nyugat-Európában. Bár Pécsett számottevő rendezvényt egyesületek szerveztek, leginkább önkormányzati, állami vagy a közvetlen tulajdonukban lévő cégek álltak a programok többsége mögött. Ezzel szemben a német működési modell alapvetően más: eleve olyan intézmények szervezik a kulturális életet, amelyek többsége független.

Mindhárom városra jellemző, hogy figyelemre méltó önkéntes programot tartott fent. Pécs 700, Essen és Isztambul nagyjából 1200-1200 jelentkezőre számíthatott. A rendezvények lebonyolításában nyújtott nélkülözhetetlen segítség mellett jelentősége nem csak ebben mérhető. Helyi szinten olyan összefogást, új kapcsolatokat hozott, amely elképzelhetetlen lett volna az EKF nélkül.

2010-ben közel 13 ezer rendezvény

Az eurómilliókból és az EKF-program súlya miatt szinte természetes, hogy több ezer programmal várták a közönséget a szervezők. Isztambul a kulturális programév égisze alatt több mint 6000, a Ruhr-vidék 5500 rendezvényt, Pécs több mint 1200 rendezvényt kínált 2010-ben. A németek legnagyobb és legsikeresebb eseményének a Still-Leben bizonyult, ahol 20 km hosszan zárták le az autópályát, és 3 millió ember vendégelte meg egymást. Törökországban isztambuli méretekben mérve is számottevő eseménynek számított a U2 akusztikus koncertje, ahol közel százezres tömeg előtt lépett föl az ír együttes.

Pécsett a legtöbb embert egy időben a megnyitó esemény mozgatta meg: több mint 15 ezren látogattak ki a Széchenyi térre.
A programok válogatása során a német szervezők leginkább régiójuk értékeit, alkotásaik bemutatására törekedtek. A törökök a hagyományok mellett komoly hangsúlyt fektettek a kortárs művészetre. Pécs sokszínű, kulturális életének teljes körű bemutatása mellett számtalan meghívott nagy jelentőségű produkciót is színpadra állított.

A pécsi EKF egyértelmű sikere

A baranyai megyeszékhely a 2010-es EKF-évben méretein, adottságain felül teljesített. Ezt a városba újonnan látogatók száma is igazolja. Isztambulban nagyjából 6, a Ruhr-vidéken több mint 13 százalékkal töltöttek el több estét, mint előző évben. Ez a szám Pécs esetében több mint 22 százalék, amelynek közel egyötöde külföldi turistát jelent.

A magyar kulturális főváros sikeresen építette kapcsolatait, nemzetközi programjait is. A két másik várossal szervezett közös programok mellett legjelentősebb, hogy az EKF-cím 25 éves fönnállása óta egyedüliként működött együtt már a pályázati szakaszban is Essennel, illetve a Ruhr-vidékkel.

Az is figyelemre méltó, hogy Pécs volt eddig az EKF történetében az első város, amely szimbolikus ajándékot készített. Egy Zsolnay-porcelánból készült staféta-láncot bíz a jövő kulturális fővárosaira, amelyek ezt adják majd tovább soron következő társuknak. Középső darabját az éppen regnáló EKF város címere díszíti majd, amit mindig Pécs készíti el, legutóbb 2011 Európa Kulturális Fővárosainak, a finn Turkunak és az észt Tallinn-nak.