BAMA

Aki még soha nem járt a Rockmaratonon, az a következő képre készüljön: az amerikai cowboyvároskát idéző, 20 ezer négyzetméteres központi teret minden oldalról sátrak és színpadok veszik körbe, a téren meg több ezer farmeres, fekete pólós fiatal téblábol – pisztolyok helyett söröspoharakkal –, s három irányból érkeznek a torzított gitárok hangjai. A hangulatot pedig egy gyakori pólófelirat jellemzi legjobban: „Előzd meg a másnaposságot! Maradj részeg!”

  Pörög a buli ezerrel (fotó: Borbás Mátyás)

-----------------------------------------------------------------------
Minden nap fotózunk a Rockmaratonon - mindig aktuális képgalériáinkat itt talája.
-----------------------------------------------------------------------

Nagyra nőtt ez a fesztivál, tudtuk meg az alapító Máté Attilától, aki még a Szekszárd melletti Csörge-tónál indította a rocktalálkozót 1990-ben, az ezredfordulón pedig átköltöztette Pécsre.

Közben tízszeresére nőtt a tömeg, az installáció, a beépített színpadtechnika pedig 100 millió fölötti értéket képvisel. Ami viszont nem változott: csak kemény rockot engednek be a műsorba. A meghívott zenekarok szervezője, Horváth László azt emelte ki, hogy a külföldi bandák ma már első szóra jönnek, és nincsenek extra igényeik. Hacsak az nem, hogy idén a német Varg metálcsapat olyan panziót kért, ahol esetleges hölgyvendégeit is fogadhatja...

Kint ezalatt rákezd a Tankcsapda, és mintegy ötezer ember keze lendül a magasba a refrének nyomán. A hang azonban messzire száll, Kertvárosból többen is jelezték, éjféltájt az ablakból is hallani a szólókat. Csak a széljárás lehet a ludas, mondják a szervezők, mert előírás szerint folyamatosan mérik, és ha kell, leveszik a hangerőt.

-----------------------------------------------------------------------
Ön tervezi-e, hogy kilátogat a Rockmaraton fesztiválra? Szavazzon a középső hasábban!
-----------------------------------------------------------------------

A helyszínen a rohammentőnek eddig nem volt különösebb dolga, ám a kivezényelt rendőrök keresnek maguknak munkát: esténként az összes hazafelé tartó autóst megszondáztatják.

A Dunántúli Napló olvasói is elmondták véleményüket

Tátrai Ferenc: – Pécsi vagyok, és nyolc éve állandó látogatója a rocktalálkozónak, sőt idén az egyik szereplője is, a karaoke-estek műsorvezetőjeként. Elsősorban a szombati napra várok, Deák Bill Gyulára, Hobóra, mert akit igazán szerettem volna, a Saxont vagy a Motörheadet, megint nem sikerült idehozni. No azért a Napalm Death-et is meghallgatom, bár tudom, hogy ugyanezt hallanám, ha kimennék fát vágni a Hargitára, a zajokat meg felerősíteném.

Szók Alexandra: – Győrből érkeztem egy kisalföldi társasággal. Divattervezőnek tanulok, és úgy gondolom, a művészi iskolához a rock a legközelebbi könnyűzenei műfaj. Azért kerekedtünk fel, mert mindanynyiunk nagy kedvence a svéd Dark Tranquillity, ugyanakkor a hazai felhozatalból én személy szerint a Casketgardenre vagyok legjobban kíváncsi. Persze a fesztivál fílingje is fontos, nem véletlen, hogy négy éve mindig itt vagyok.

Fenyvesi Csaba: – Rendszeres visszatérő vagyok, és a rock minden válfaja érdekel. Főként a hazaiakra vagyok kíváncsi, most a Hétköznapi Csalódások, a Tankcsapda hozott ki, de jövök Hobóra, a Beatricére is. A külföldiekbe is belehallgatok, bár azokat nemigen ismerem. Megjegyzem, nem érzem itt magam egyedül 47 évesen, a korosztályomból való minden negyedik ember: a jelek szerint valóban a mi korosztályunk a rocknemzedék.