BAMA

Elszörnyülködött a vele élő édesanyja, amikor lánya tizenöt év tánc után előállt azzal az ötlettel, hogy Blazsekovics Ferenc edző irányítása alatt thai-boxoló lesz. Talán az már meg sem lepte, hogy három esztendőt követően a pécsi Erdei Nikolett ismét váltott, és az ökölvívásra nyergelt át. De a szülő megenyhülhetett, mert sikeres volt a váltás, Niki ugyanis decemberben harmadik lett súlycsoportjában, 57 kilóban az országos bajnokságon, és már a válogatott keretbe is meghívták.

– Engem is meglepett az ob-bronzérem, a 2010-es magyar bajnokot is sikerült legyőznöm – meséli az egyetemet végzett, 164 centis csinos lány, aki okleveles politológusi diplomával tavaly június óta a szakmában nem tud Pécsett elhelyezkedni. – Eddig mindössze hat ökölvívómeccsem volt életemben, van még hová fejlődnöm. De nagyon szorgalmas és kitartó vagyok, a heti öt edzés közül egyet sem hagyok ki, és ha már ott vagyok, sohasem lazítok.

És persze a szabadtéri futásoknál sem lazsálok. Meglepett, hogy meghívtak a válogatott keretbe, ahol sokat tanulhatok. Izgulós típus vagyok, ám ezt le kell vetkőznöm, mert higgadtnak kell lenni a szorítóban. Jó, hogy edzőm, Buncsek Zoltán tanácsai önbizalmat adnak.
Buncsek Zoltánnal megbeszélték, hogy az olimpiai részvétel sem reménytelen, persze még nem a londoni, hanem a következő. A nyári játékokon számba jöhető négy súlycsoport közül a 60 kilósoknál célozzák majd meg a 2016-os részvételt.

– Eddig szerencsére elkerültek a komolyabb sérülések, amióta öklözöm egy kicsit elferdült az orrom, de nem vészes – mondja Niki, akit barátja mindenben támogat, ott van a pécsi meccsein, és édesanyja is megnézte már egyszer, amikor a Pláza-kupán bokszolt. – Kisebb fajta sokkot kapott attól, amit látott. – A nagypapám izgul a legjobban értem a családban, őt kell mindig legelőször értesíteni.

A fiatal hölgy egy fillért sem kap azért, hogy öklözik, sőt, még saját zsebből is költ kedvenc sportágára: „Erre szívesen áldozok, mert szeretem az ökölvívást. Lehet, hogy már csak a munkalehetőség miatt is Budapestben kellene gondolkodnom, de egyelőre még nem döntöttem róla. A PVSK-nál hárman vagyunk lányok, már tudjuk a másikról, hogy mikor, milyent üt, kellene egy kis változatosság az edzéseken. Néha ifista fiúkkal gyakorolok a szorítóban, persze az sem az igazi. Több nemzetközi verseny kellene, fejlődni csak úgy lehet. Időm van még, csak ki kell használni.”