BAMA

A hétvégén rendezik az úszók rövidpályás országos bajnokságát. A tét nem kicsi, a legjobbak utazhatnak ugyanis a decemberi kontinensviadalra. Izgul hát mindenki – ám lesz egy versenyző, akinek biztosan nem lesznek álmatlan éjszakái a rajt előtt: az ANK úszóklub kiválóságának, Sors Tamásnak nincs miért idegeskednie.

– Tény, hogy akárhogy szerepelek, én biztosan nem utazom az Európa-bajnokságra – mondta el kérdésünkre nevetve az ANK Úszóklub versenyzője, Sors Tamás. – Ugyan nem ez lesz az első alkalom, hogy nem paraúszókkal küzdök meg, de azért őszintén szólva mégis csak van bennem egy kis drukk. Persze tudom, hogy a vízben nincs különbség, ott úszni kell, és kész, de azért más a felnőtt országos bajnokságon versenyezni úgy, hogy nem én vagyok az esélyes.

Sors Tamás paraúszóként mindent elért, amit el lehet: Európa-, világ- és olimpiai bajnok. Jogos tehát a kérdés, miért akar saját kategóriáján túl is versenyezni.

– Egyrészt minden lehetőséget meg kell ragadni, hiszen túl sok viadalt azért nem rendeznek nekünk, paraúszóknak. Másrészt (és nem szeretnék ezzel nagyképűnek tűnni, de) szeretném megtapasztalni, hogy milyen az, amikor engem húznak a vetélytársak, amikor nekem kell tapadni a többiekre.
A pécsi kiválóság hozzátette, nem tart attól, hogy esetleg furcsa szemmel néznek majd rá a vetélytársak.

– A legtöbbjüket nagyon régóta ismerem, soha nem volt semmi probléma abból, hogy paraúszóként az épek között indulok. Illetve pontosítok: egyszer egy váltó tagja voltam, én úsztam pillangón, ezüstérmet szereztünk, s az akkori bronzérmes csapat szóvá tette, hogy én nem is indulhatnék ezen a versenyen, mivel paraúszó vagyok.

Őszintén mondom, hogy nem sértődtem meg ezen, szerintem ez a megjegyzés őket minősíti.
Sors Tamás a legutóbbi paralimpián, Pekingben, a 9-es kategóriában 59,38-cal aranyérmet szerzett 100 pillangón. Azóta azonban még ezen az idején is javított: júliusban, a berlini Európa-bajnokságon 59,23-at úszott.

– Huszonöt méteres medencében, 100 pillangón most nagyjából 58 másodpercet tudok, ezzel kis szerencsével most a döntőbe juthatok. Nekem pedig most elég ennyi: bizonyítok magamnak, bizonyítok az edzőmnek. A cél nyilván már most is London, a következő olimpia – remélem, ott is profitálhatok majd a most tapasztaltakból.