BAMA

Ha valahol, hát Komlón és Mohácson érdemes kézilabdamecscsekre járni. Bár mindkét csapat „csak” a másodosztályban szerepel, a hangulat elsőrangú – köszönhetően a lelkes, fanatikus szurkolótáboroknak. Mindkét helyen átlagosnak mondható az ötszázas nézőszám, de gyakran ennél is többen foglalnak helyet a lelátókon. A mohácsi női csapat vezetőedzője, Tabajdi Ferenc kérdésünkre elmondta, bajnokin eddig hatszázötven volt a csúcs, az NB I-es Székesfehérvár elleni kupacsatára pedig nyolcszázan voltak kíváncsiak.
Hány NB II-es futballcsapat irigyelné ezeket a számokat!?

A mohácsi női kéziseknél egy negyven-ötvenfős szurkolói csoport, a South Brigad a hangulatfelelős. Írtak már saját nótákat, akad közöttük trombitás is, aki a meccseken fújja a hangszert.

– Alapból mindenki szereti a sportot közöttünk, s azért választottuk a kéziseket, mert látványos a játék, látszik a lányokon, hogy lelkesek, és a színvonal is magasabb, mint mondjuk egy NB III-as labdarúgómeccsen – árulta el Réti Ferenc főszurkoló. – Az egész úgy kezdődött, hogy a haverokat összeszedtük, most pedig már tagdíjat is szedünk, havi ötszáz forintot, amit sokszor az utazási költségeinkre, a zászlókra, a koreográfiákra költünk. Nagyon jóban vagyunk a főszponzorral, Miskolczi Imrével, gyakran ő is segít nekünk az utazásoknál, napi kapcsolatban vagyok például Tabajdi Ferenccel, és persze a lányokkal is kiváló a viszony.

Szezon előtt szoktunk tartani egy közös beszélgetést, a nyári utolsó bajnoki után pedig együtt mentünk bulizni a csapattal.
És hogy valóban összetartó, kiváló társaságot alkot a csapat a szurkolókkal, jelzi, hogy a hétvégi bajnokin a kezdődobást az a drukker végezhette el, aki a legrosszabbul járt a kispesti balhé során. Két hetet volt kórházban, nyilván jól esett neki ez a gesztus.

Komlón évek, évtizedek óta csodás a hangulat, függetlenül attól, hogy a csapat az NB I-ben vitézkedik, vagy a másodosztályban küzd. A mérkőzéseken a hangadók a szélső, C-szektort foglalják el, magukat C-szélnek hívják. A „kemény mag” itt is negyven-ötven főből áll, ők csinálják a hangulatot: dobokkal, dudákkal teszik fülsiketítővé a szurkolást.

– Volt egy vuvuzelánk is, de azt inkább eltettük, mert iszonyatos hangja volt – mondta Szabó János főszurkoló. – Hogy miért tartunk ki a csapat mellett? Elsősorban azért, mert most is látjuk, hogy a játékosok harcolnak, csúsznak-másznak a pályán. És kiváló a hangulat is, nem véletlen, hogy legutóbb találkoztam néhány olyan emberrel, akik tíz–tizenöt éve nem voltak meccsen, de most ismét kijöttek. Nem utolsósorban pedig jók az eredmények! Nagyon bízom benne, hogy leszünk még NB I-esek!

Egy biztos: a szurkolók mindkét helyen megérdemelnék, hogy első osztályú csapatot buzdítsanak. Ők maguk már most első osztályúak!