BAMA

Kötelező győzelem. Nem kérdés, vannak még ilyen mérkőzések a pécsi csapat számára is, ugyanakkor érthető, ha a vezetőedzőnek ennek a kifejezésnek a hallatán gyakran feláll a szőr a hátán. Csapata ugyanis már egyáltalán nem hasonlít a korábbi évek pécsi sikergárdáihoz: kiemelkedő tudású és tapasztalt játékos csak egy van, Quigley, ráadásul magas emberekre lassan úgy kell vadászniuk.

– Nekünk büszkének kell lennünk arra, amit eddig elértünk, hiszen a jó eredményeinkkel ismét örömet szereztünk azoknak, akik szeretnek bennünket – mondta Zseljko Djokics.

– Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy honnan indultunk: nem az eredmény volt a fontos, hanem a konszolidáció. Be kell látni, hogy nagyon kevés játékosom van, teljesen más dimenzióban vagyunk, mint korábban. Ha mindenki arról beszél, van-e eredmény, azzal plusz terhet rak a csapatra. Reálisan kell nézni a helyzetünket! Van Sarok, Raksányi, Horváth, akiknek a kezdőötösben harminc percet kell játszaniuk, plusz a két amerikai. Mellettük ott van még Török és Laczi, akik sérülésből jöttek vissza, egy évig nem kosárlabdáztak, Pénzes Kinga pedig öt évig nem játszott.

Nemrég még eggyel többen voltak, hiszen a bosnyák Aida Pilav is a kerethez tartozott. Aztán kiderült róla, hogy szinte állandó sérülése miatt nem lehet rá számítani, így elbúcsúztak tőle. Ezzel pedig pont ott veszített embert a Pécs 2010, ahol eddig sem volt eleresztve: magas posztokon.

– Van Stefanie Murphy, Horváth Lilla, aki nem is center, és a tizenhét éves Szamosi Amadea. Ha Stefi és Lilla kezd, akkor kit tudok becserélni? Csak Amadeát! Látni kell, hogy így nem reális tőlünk kötelező győzelmeket, harminc-negyvenpontos különbségeket várni! Nincs hozzá elég játékos! – vázolta a helyzetet Zseljko Djokics.

S nem csak a mérkőzéseken okoz mindez problémát. Az edzéseken sem könnyű normális munkát végezni a palánkok alatt, így a másodedzőnek, Imreh Ajtonynak kell női centerré változnia, hogy meglegyen a kellő létszám. Persze ezt nem lehet hosszú távon csinálni.

– Magas posztra mindenképpen igazolnunk kell valakit, erre január 31-ig van lehetőségünk. Egyébként a csarnok folyosóján járva döbben rá igazán az ember a különbségre. Nézze csak meg a képeket! Nézze meg, régebben hány center volt: Béres, Vilipics, Branzova, Keller, Liszina. Öt! Most pedig van Murphy, Horváth, Szamosi... – mondta Djokics.

Valóban nincs könnyű helyzetben a vezetőedző. Főleg úgy, hogy az utóbbi években ő is győzelmekhez szokott. Csakúgy, mint a szurkolók, csakúgy, mint mi, újságírók.