BAMA

– Furcsa lesz kora délután játszani. Hogy mást ne mondjak, van, hogy én ebben az időpontban éppen alszom – mondja egy szuszra Kmézics Zorán, a pécsiek vezetőedzője, lehuppanva mellénk. Az edzés már a levezető szakaszába érkezett: néhányan még fakultatívan dobálgatnak, mások az edzőterem felé indulnak, levezetni néhány fekve nyomással.

– Nehéz meccs lesz a Kecskemét elleni, nagyon nehéz – folytatja a tréner. – Úgy is fogalmazhatnék: ezen a mérkőzésen nem jelent majd előnyt nekünk a pécsi parketta, hiszen ellenfelünknél négy játékos és a szakmai igazgató is nagyon jól ismeri a csarnokot. Szóval mindkét csapat hazai pályán játszik majd.

Az utolsó mondatot valójában csak sejtjük, hogy így hangzik el – a vezetőedző ugyanis hirtelen felpattan, és egy figurát mutat meg a palánk alatt gyakorló Eilingsfeld–Lepsényi–Kovács–Boros négyesnek. Az akció szemrevaló, Eilingsfeld palánkrengető zsákolással fejezi be. A meccsen is így lesz? – kérdezzük kicsit gonoszkodva.

– Szép is lenne – válaszolja Kmézics Zorán mosolyogva. – Ám attól tartok, ahhoz a kecskeméti centereknek is lesz egy-két szavuk. Ráadásul tudom, hogy Sztojan Ivkovics az összes mecscsünket látta, így valóban valami nagyon újjal kell előrukkolnunk.

Apropó, Ivkovics: köztudott, hogy a két tréner nagyon jó viszonyban van egymással. Mi lesz most az ezeréves barátsággal?

– Zárójelbe tesszük. Megmondom őszintén, én nagyon drukkolok neki és a Kecskemétnek is – az összes többi meccsen. Szombaton azonban le kell győznünk őket.

A játékosok közben szedelőzködni kezdenek, feltűnik Ronnie Ross, az amerikai irányító egy-két alibi dobásra, de inkább már csak feldobni a hangulatot.

– Örülök, persze, hogy örülök, hogy behúztuk az első két tétmeccset, sőt, ha a Szuperkupát is ideveszem, akkor hármat. De az igazi megmérettetés a Kecskemét elleni lesz.

A kosaras (valós és szóbeli) vállveregetésünket azért megköszönnie, de szerényen hárít is:
– Jó, hát tényleg nem voltam rossz, de azért nekem nagyon jól jött, hogy Fabricio Vay személyében érkezett egy olyan gyors és ponterős kosaras a csapathoz. Csak még kicsit szerény a srác: Nyíregyházán is én szóltam neki, hogy most már talán dobhatna is, ne csak a passzra meg a védekezésre koncentráljon. Bejött az „ötletem”: rögtön bevágott egy hármast, és még egy büntetőt is dobhatott. Így volt vagy nem így volt? – szegezi a kérdést a közben mellénk érő argentin fiatalnak.

– Így volt, mindent neki köszönhetek, ha ő nem szól, egész meccsen egyszer sem dobok rá – reagál a felvetésre nevetve Vay. – Szombaton, ígérem, nem kell majd figyelmeztetned.

Az egykori PVSK-tréner először meccsel ellenfélként a Lauberben

Alig fél éve még felállva tapsolt a pécsi közönség Sztojan Ivkovicsnak – az egykori remek center éveken keresztül irányította a PVSK férfi kosárlabdacsapatának szakmai munkáját. A tréner azonban az előző szezon végén bejelentette: a 2009–10-es idényben már nem ő ül le a Panthers-kispadra, helyette Kecskemétre teszi át székhelyét. Ugyan azóta már játszott csapatával Pécsett (a PVSK-kupán), ám az igazi éles bevetésre szombatig kellett várni.

– Rengeteg emlék és élmény, amiket soha nem fogok elfeledni, ez jut eszembe először Pécsről – válaszolta kérdésünkre Sztojan Ivkovics. – Tudom, hogy vannak szurkolók, akik nem fogadják el a nyári döntésemet, de remélem, később ők is megértik, miért alakult ez így. Nekem Pécs mindig a szívem csücske marad, hiszen itt lettem élvonalbeli tréner, itt értem el az első sikereimet.