BAMA

– Ahhoz képest, hogy ez csak egy tréning, nem kímélte magát: az imént támogatták le ketten a pályáról. Komoly a baj?
– Á, dehogy, csak összekoccant a térdem valakiével. Holnapra elmúlik.

– Bizony, jó is lenne, ha elmúlna, hiszen a hétvégén már egy felkészülési tornán szerepel a csapat. Mire számíthatnak a szurkolók?
– Mivel az én múlt heti érkezésemmel teljes a keret, azaz immáron a hetedik vagy a nyolcadik közös edzésen is túl vagyunk, szerintem összeáll a csapatunk, mindenki megtalálta a helyét.

– Ön is?
– Igen, én is. Mondjuk nem nehéz, center vagyok, középen állok, ennyi.

– És ha megkapja, bezsákolja. Az edzésen elég sokat behúzott.
– Valahogy úgy. Tény, hogy én szeretek zsákolni. Ha magasabb a védőm, az sem zavar: legfeljebb majd leugrom.

  Tate Decker akár húzóember is lehet (fotó: Löffler Péter)

– Azért mennek a kinti dobások is?
– Mennek, de szerintem nem én leszek a hárompontoskirály a csapatban.

– Lassan egy hete Pécsett készül. Mik a benyomások?
– Korábban túl sokat nem tudtam sem a városról, sem a magyar kosárlabdáról, de – és ezt nem csak az udvariasság mondatja velem – nagyon tetszik minden. Az edzőnk roppant felkészült, látszik, hogy egy nagy kosárlabda-kultúrájú országban nevelkedett.

– Nem probléma, hogy a tréner korábban irányító volt, így talán erre a posztra helyezi a hangsúlyt?
– Még olyan sokat nem edzettünk együtt, de úgy látom: nála az irányító inkább kiszolgáló, szóval nem az a jó, ha megszórja magát, hanem az, ha sokat passzol.

– Mondjuk a centernek.
– Mondjuk neki. Vagyis nekem. Nálam jó helyen lesz.

– És minden meccset az Ön kosaraival fogunk megnyerni az idényben?
– Á, azt azért nem mondtam. De az biztos, hogy sok mérkőzést szeretnék megnyerni. Pontosítok: fontos, hogy sokat nyerjünk, de ennél is fontosabb, hogy tényleg száz százalékot nyújtsunk a pályán. Régóta profi vagyok, tudom, hogy jönnek majd szembe erősebb csapatok, akik egyszerűen jobbak nálunk – de ha kikapunk tőlük, akkor úgy kapjunk ki, hogy mindenki mindent beleadott.

– A csapattársakat már be tudja azonosítani?
– Persze. Volt hétfőn felkészülési meccsünk, és nem adtam a labdát az ellenfél játékosának. Mondjuk a nevekkel még néha bajban vagyok, de nagyon jó a társaság, tényleg nagyon kedvesek velem a többiek.

– Anthony Fishernek már nem kellett bemutatkoznia.
– Így van, játszottunk együtt a nyáron egy felkészülési táborban. Jó srác, és nem mellesleg remek irányító. Sokat nyert vele a csapat.

– És Tate Deckerrel?
– Azon leszek, hogy bebizonyítsam: velem is.