BAMA

– Makaóban befejeződött a szezon. Végre vége, vagy sajnos vége? – kérdeztük Michelisz Norberttől, a túraautó-világbajnokság egyetlen magyar pilótájától.

– Sajnos vége! Remélem, sosem fogok eljutni odáig a pályafutásom során, hogy örüljek a szezon zárásának. Nagyon szeretek versenyezni, s már most hiányoznak az újabb futamok: nem bánnám, ha lenne még kettő, három, négy hétvége. Minél előbb vissza szeretnék ülni az autóba!

– Pedig biztosan nem így képzelte az idei évet! Tavaly az utolsó versenyen, Makaóban győzött, 104 ponttal a kilencedik helyen zárt, megnyerte az újoncok különversenyét. Ehhez képest idén nem nyert futamot, és csak 88 pontot szerzett, ami éppenséggel elég volt a kilencedik helyre.

– Sokkal előrébb szerettem volna lépni! Ha nem lett volna a tavalyi év, talán azt mondom, hogy nem is volt olyan rossz 2011... A kilencedik hely ugyan megint megvan, de nem nyertem futamot, az összpontszámban is elmaradtam az elmúlt idénytől, és a privát értékelésben sem végeztem az első helyen. Ez kétségtelenül csalódottságra ad okot. Pedig a szezon első felében úgy éreztem, hogy van esély a futamgyőzelemre, s arra, hogy az ötödik-hatodik helyek környékén végezzek. Év végén úgy kiszállni az autóból, hogy nem nyertem meg a privát értékelést, amit sokáig vezettem, és egyszer sem állhattam a dobogó tetejére, bizony nem volt jó érzés.

  Michelisz Norbert nagyon szeret versenyezni, hiányoznak neki a futamok

– Idén három versenyhétvégén is nullázott. Ez volt a legfájóbb?

– Nem! A pontverseny szempontjából nyilván fájó volt, de versenyzőként azt éltem meg a legnehezebben, hogy voltak olyan időszakok, amikor nem tudtam felvenni a tempót a legjobbakkal. Éreztem, hogy bármit csinálok, a fejem tetejére is állhatok, a világ szerencséje kell ahhoz, hogy felálljak a dobogóra!

– Mi az, ami nem jött össze? Az új autóval, a BMW-vel volt a gond?

– Hát, valahogy furán alakult ez az év! Jól kezdődött, pedig én éppen fordított tendenciát vártam: arra számítottam, hogy az elején nehezebb lesz, később jönnek majd az eredmények. Az első, második, harmadik hétvégémen a leggyorsabb BMW-s voltam, jó helyezéseket értem el. A szezon közepétől azonban, nem tudom, miért, de veszítettünk a versenyképességünkből, csökkent a tempónk. Szeretném mondani, hogy tudom, mi az oka, de sajnos még most sem tudom!

– Összességében több a kellemes, mint a kellemetlen élmény? Azért a Hungaroring valószínűleg felejthetetlen volt a több tízezer magyar szurkolóval!

– A Hungaroring valóban hatalmasat nyom a latban, a mérleg pozitív oldalán: iszonyatosan fontos állomás volt az életemben! Mint embernek, és mint versenyzőnek is rengeteget adott! Annyi pozitív behatás ért, hogy mindez segít feledni.

– Ott is látszott, hogy mennyire szeretik. Idén óriási volt a felhajtás Ön körül, rengeteget szerepelt az újságokban, a tévében, a rádióban. Bírta a strapát? A munkakapcsolatunkból azt szűröm le, hogy tudja kezelni a helyzetet, egyáltalán nem „szállt el”.

– Köszönöm, hogy ezt mondja, nagyon jólesik! Az időbeosztásomat tekintve viszont sokszor közel álltam ahhoz, hogy elveszítsem a fonalat. Volt olyan időszak, amikor legszívesebben bedobtam volna a telefonomat egy tóba, vagy összetörtem volna! Nem volt egyszerű kezelni ezt a helyzetet.

– Himesházán Ön a hős?

– Haha, nem tudom, hogy ezt ki lehet-e így jelenteni! De abból, hogy Himesházáról még Valenciába is kiutaztak miattam, le lehet szűrni, hogy nagyon sokan szorítanak értem. A nehéz időszakban is kitartanak mellettem, segítenek – ennek is köszönhető, hogy át tudtam vészelni ezeket a helyzeteket. Velem vannak a sikerek idején, de akkor is, ha nem annyira megy a szekér.

– Mi lesz jövőre?

– Úgy látom, nagyobb esélyem van az indulásra, mint tavaly ilyenkor...

– Hja, hogy még ez is kérdés?

– A gazdasági környezet nem kedvező. Az, hogy versenyezhessek, még egy darabig szponzor- és pénzkérdés lesz. De most látom a legnagyobb esélyt arra, hogy indulni tudjak. Valószínűleg ugyanazzal a csapattal, autóval. De száz százalékra mindezt csak akkor tudom kijelenteni, ha már ott állok a rajtrácson.

– És mit hozhat 2012 az eredmények tekintetében?

– Most még túl homályos a kép, nincs fix célkitűzésem azzal kapcsolatban, hogy mit szeretnék elérni. Sok olyan ismeretlen van még az egyenletben, ami miatt nem látok tisztán. Az biztos, hogy rosszabbul nem szeretnék szerepelni, mint idén, az első tízbe mindenképpen be akarok kerülni!

– Az utolsó három versenyen végigjárta a Távol-Keletet. Gondolom, sok mindent megkóstolt: akadt finomabb édesanyja főztjénél?

– Valóban végigpróbáltam a palettát, de nem sok mindent cserélnék el egy otthoni vasárnapi ebédért! Nálunk általában standard menü szokott lenni: húsleves, rántott és sült húsok. De mindent szeretek, amit anyukám főz!

– Ha ezt elolvassa, el fog olvadni!

– Tényleg nagyon jól főz. Remélem, még sokáig élvezhetem az otthoni kosztot!