BAMA

A pécsieknek annyi vigaszuk maradt csupán, hogy ebben a sorozatban a kosárarány nem számít, csak a győzelem, így a visszavágót egy nulláról kezdik majd. Az más kérdés, hogy ez a zakó mindenki fejében megmarad.

Egy ilyen kiadós verésnél nyilvánvalóan könnyű dolga van annak, aki az okokat keresgéli, viszont mielőtt hozzáfognánk, egy dolgot le kell szögezni: kedd este a jobbik csapat győzött Salamancában, ehhez kétség sem férhet. Minden elemzés csak a sportszerű gratuláció után következhet.

Azzal, hogy a Final Fourba jutásért a Halcon Avenida lett a Pécs ellenfele, tudhatóvá vált, hogy a baranyaiaknak alapvetően három kulcskérdést kell megoldania, ha tovább szeretnének jutni. Egy: a játékosoknak függetleníteniük kell magukat a vehemens szurkolók által a csarnokban teremtett felfokozott hangulattól. Kettő: meg kell állítaniuk, vagy legalábbis le kell lassítaniuk a spanyolok rohanós játékát, hogy felállt védelem ellen kelljen küszködniük. Három: nem szabad, hogy ne a faultok döntsenek az Euroliga legkevesebb és (a harmadik) legtöbb szabálytalanságát beütő csapatok összecsapásán. Utólag elmondható, hogy az elsőt sikerült megoldani, a másodikat részben, a harmadikat egyáltalán nem.

Félő volt, hogy a négy tizenévessel felálló, két kulcsjátékosát sérülés miatt (Somogyi lábtörése miatt el sem utazott, a két hete térdfájdalmakkal küszködő Queenan pedig nem lépett pályára) elvesztő Pécs megroppan a tét és a közönség nyomása alatt. Ehhez képest a fiatalok viszonylag jól teljesítettek: bár alapvetően nem ez az elsődleges feladatuk, a „négy kicsi” szerezte a pontok és a lepattanók több, mint negyedét. Krnjic, Ruják, Sarok és Raksányi egyaránt jobban teljesített a szezonbeli statisztikáihoz viszonyítva, ami igen dicséretes, és biztató a jövőre nézve. A többiekről sem lehetne azt mondani, hogy remegő térdekkel szédelegtek a pályán, más kérdés, hogy milyen teljesítményt nyújtottak.

Az Avenida egyik legerősebb fegyvere, hogy fürge centerei és villámgyors kisemberei talán az egész ligában a leggyorsabban mennek át védekezésből támadásba. E játékstílus ellen csak azonnali visszazárással lehet védekezni, s közben arra is ügyelni kell, hogy a magas embereket visszafutás közben (fizikai kontaktussal) lelassítsák, s a labdát felhozót lehetőleg már a félpálya környékén megállítsák (az ún. „defensive stop”). Ha ez megtörténik, jöhet a felállt fal elleni játék, ahol jó tolódással kiküszöbölhető az esetleges gyorsaságbeli különbség. Ezt a feladatot nagy jóindulattal is csak közepesen tudta megoldani a MiZo az első összecsapáson. Időnként rossz volt nézni, hogy a bután eladott, lecsorgó vagy blokkolt labdák után hogyan indítottak le a spanyolok. Somogyi talán ekkor hiányzott a legjobban, hiszen neki az egyik legfontosabb védekezésbeli feladata, hogy a palánkja felé robogó labdás embert felvegye, és valamelyik oldalvonal felé terelje. Ezt a szerepkört sem Mészáros, sem Mazzante nem tudta elég ütőképesen betölteni.

A legnagyobb probléma mégsem ezzel volt. Igaz, a vendégcsapat kapott leindításból (transition) jó pár pontot, a mérkőzés mégsem ezen ment el leginkább, hanem azon, hogy a Pécs képtelen volt hatékonyan és pontosan védekezni. Hiányzott belőlük az a frissesség, amivel a maguk javára tudták fordítani a velencei mérkőzést. Szemmel láthatóan lassabban mozogtak, reagáltak ellenfelüknél. Ráadásul az agresszív védekezésükből szemernyit sem engedtek, így nem kell azon különösebben csodálkozni, ha sorra fújták ellenük a faultokat. Ijesztő volt látni, hogy nulla nullás állásnál már három csapathibája volt a Pécsnek, s két és fél perc elteltével összejött a „bónusz” (az ötödik személyitől mindegyikért büntető jár). Az még hagyján, hogy a tapasztalatlan Krnjic tizennyolc perc alatt szed össze négy személyit, ugyanakkor Rujáknak ugyanehhez „elég volt” tizenhárom, Saroknak pedig tizenegy (!) perc.

Olyat pedig még a világ nem látott, hogy a csapat esze és motorja, az évtizedes Euroliga-rutinnal rendelkező Iványi Dalma tizenöt perc játék után kipontozódjon. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy – az egyébként rendkívül szétesően kosárlabdázó – Vajda Anna is nagyjából ugyanennyi idő alatt ütött be négyet (bár ő végül nem pontozódott ki, s így huszonnyolc percet tölthetett a pályán), akkor sejthető, hogy a Pécs nem igazán hatékonyan vetette be legnagyobb fegyverét: a védekezést. A félidőre – hiába tűnt behozhatónak a tizenkét pontos hátrány – a lényegi kérdések eldőltek azzal, hogy míg a Halcon képes volt azt játszani az első két negyedben, amit a legjobban szeret és tud (ráadásul a dobásokkal sem álltak hadilábon: gondoljunk csak a nyolc kísérletből szerzett tizenöt triplapontjukra), addig a MiZo nem, mindennek tetejébe már húsz faultnál járt, ami egy híján a háromszorosa volt a spanyolokénak. Félreértés ne essék, ezért nem a bírókat kell hibáztatni! Meglátásom szerint a befújt hibák túlnyomó többsége összhangban volt a szabálykönyvben leírtakkal, tehát nem olyasmiket fújtak be, amiket csak ők láttak (vagy még ők se…).

Azonban a teljesség kedvéért amellett se menjünk el szó nélkül, hogy az Euroligában meglehetősen szokatlan ez a fajta bíráskodás, vagyis az, hogy minden apró szabálytalanságot lefújnak (legalábbis az egyik oldalon mindent), mert az összes csapat keményen, a faulthatáron védekezik (ki ezen, ki azon a felén), így a folyamatos fütyörészés döntően befolyásolhatná a mérkőzés végkimenetelét. Sokkal inkább az jellemző, hogy a sporik „nagylelkűen” elnézik, hogy megy az adok-kapok mindkét oldalon, és csak az egyértelmű eseteknél nyúlnak bele a játékba. Kedd este nem a felfogás uralkodott, szét is esett a vendégek védőjátéka.

Semmi sincs veszve ennek ellenére. A salamancaiak vendégként azért nem annyira acélosak, s az alapszakaszbeli sima pécsi győzelem a Lauberben azt sejteti, hogy a MiZo kirándul még egyet a jövő héten, de ne szaladjunk ennyire előre. Az állás egy oda, a hazai mérkőzés behúzása pedig kötelező házi feladat, ha szeretnék életben tartani a legjobb négy közé jutás reményét. Márpedig miért ne szeretnék? A hibákból tanulni kell, a megfelelő következtetéseket le kell vonni, és félre kell tenni azt, ami már elmúlt, s mindent meg kell tenni azért, hogy az Avenida ne ünnepelhessen Pécsett péntek este.