BAMA

Arra a kérdésre, hogy egy nyolc–tíz éves kissrác miért is akar vízilabdázó lenni, magától értetődő választ kapunk az egyik édesapától, Vargha Szabolcstól: „Botond a kosárlabdát is kipróbálta, de az nem tetszett neki. Óvodás-kora óta úszott, de a vízilabdához a tavalyi, pekingi olimpia alatt kapott kedvet.”

Valószínűleg nagyon sokan így vannak még ezzel, legalábbis a létszám azt támasztja alá, hogy nincs gond az utánpótlással. A tegnap esti edzésen is úgy nyüzsögtek a vízben a tizenéves ifjak, mint a heringek – kicsit valóban lehetne nagyobb a medence. Mintegy hetvenen tempóztak rendületlenül, de az utánpótlás teljes létszáma már meghaladja a százat.

  Úgy nyüzsögtek a vízben a tizenéves ifjak, mint a heringek (fotó: Löffler Péter)

– Még plakátot sem tettünk ki, nem is hirdettük az egészet, mégis száz felett vagyunk – mondta a medence partján ülve Lukács Gergely, a Kinder+Sport-PVSK-PVSE utánpótlás szakágvezetője. – Ez örömteli, de látja, itt van előttünk az akadály: kevés a vízfelület Pécsett, csak a Hullámfürdőben tudunk edzeni, más nincs.

Vízből ugyan kevés van, sikerből már annál több. A legutóbbi szezonban a gyerekcsapat már ötödik helyen végzett – ezzel a legjobb vidéki gárdának bizonyult. A serdülők és az ifik pedig csak néhány góllal kaptak ki a Honvédtól, pedig az az egyik legerősebb csapat, teszi hozzá immár Heinrich Dávid edző. A remek munkának köszönhetően már a korosztályos válogatottaknál is felfigyeltek néhány pécsi tehetségre, összesen kilencen kerültek be a keretekbe (1994-esek: Tóth Ádám, Krizsán Gergő, Bertha Pál; 1995-ösök: Safrankó Donát; 1996-osok: Barta Dávid; 1997-esek: Csaba Márton, Vörös Tamás, Pintér Ákos, Lajkó Márton). Közöttük akad olyan is, akinek magától esze ágában sem lett volna beállni vízilabdázni.

– Vízben ugyan szerettem lenni, de csak a szüleim ajánlására kezdtem el vízilabdázni. Nagy kedvem nem volt hozzá – árulja el Tóth Ádám, az 1994-eseknél számításba vett kapus. – Most viszont már semmi pénzért nem hagynám abba! És hogy miért lettem éppen kapus? A második edzésen egyszer kiemelkedtem egy passznál, az edző pedig rögtön kihívott magához. Megnézte a fesztávomat, aztán már mondta is, hogy a másik kapus majd elmagyarázza, mi lesz a dolgom.

A válogatottmeghívó igazolja, hogy bizony jó szeme volt annak az edzőnek! Azt pedig már csak sejtjük, hogy a sulikban az osztálytársnők is örülnek, hogy ennyi fiú választja ezt a sportágat: már most látszik rajtuk, hogy nem számítógép előtt görnyedve töltik idejük nagy részét.