2016.08.27. 16:34
Különös családi hídtúrák
Egyetemi oktatói és kutatói életművéért a Magyar Érdemrend tiszti keresztje kitüntetést vehette át augusztus 20-án Dr. Iványi Miklósné (Amália asszony), a PTE Műszaki és Informatikai Kar professor emeritája, akinek a családjában mindenki a mérnöki, az informatikai tevékenység nemzetközi élmezőnyébe tartozik.
– Az elektromágneses terek matematikai leírásával foglalkozik, ami hihetetlenül nehéz és bonyolult fizikai, matematikai egyenletek gyakorlati alkalmazását jelenti. Mi visz egy hölgyet ilyen szellemi magasságokba?
– Már diáklányként is vonzott az elméleti fizika és matematika, aztán a világhírű Simonyi Károly professzor mellett dolgozhattam a Budapesti Műszaki Egyetemen, és ez meghatározta egész életemre a tevékenységemet. Nálunk otthon egyébként a családban később naponta előkerült valami izgalmas felsőmatematikai kérdés, hiszen a férjem a kontinens egyik legjobb hídépítő mérnöke volt, s az lett a nagyobbik fiunk is, a kisebbik pedig mérnök-informatikus, szóval ő is jó alapokkal szólt hozzá mindenhez. Mikor elmentünk valahová együtt kirándulni, a nagyobb hidaknál megálltunk, körbejártuk, és megvitattuk a gyerekekkel az építmény statikai, kivitelezési különlegességeit. És az egyik legnagyobb ünnepünk az volt, amikor a lágymányosi Rákóczi-hidat átadták, mert a nagyfiunk tervezte a korlátokat és a lámpaoszlopokat.
– Megjárta előadóként Japán, Németország, Finnország az Egyesült Államok több jeles egyetemét, Brassónak pedig címzetes egyetemi tanára. Mi a tapasztalata, milyen az összevetésben a magyar mérnökök felkészültsége?
– Diplomázott mérnökeink bárhol megállják a helyüket, a magyarországi műszaki alapok kimagasló szintűek. A gyengénk az, hogy nagyon nehéz rávenni a végzetteket az önálló munkára.
– Igaz, hogy csak úgy másfél évtizede került Pécsre a családjával?
– Én pécsi lány vagyok, és csak hazatértem négy évtizednyi tanítás után a Budapesti Műszaki Egyetemről. Így aztán most az a különleges helyzet, hogy jó ideje itt élek, de a főváros melletti nagykovácsi házikónkba járunk el nyaralni.
– Mi az, amire véleménye szerint évek múlva azt mondja majd a szakma, hogy ezt Amália asszonynak köszönhetjük?
– Az elektromágneses terek különböző szimulációit, melyeket laboratóriumi mérésekkel is megerősítettünk.
– Mit igazol vissza a gyakorlat az elméleti modellekből? Sokat fejlődött a világ az elektromágneses tér megismerése nyomán az elmúlt ötven évben?
– Döbbenetesek a változások például az elektrosztatikai területen, és a mágneses anyagok viselkedését is villamos gépek tervezésénél veszik figyelembe. Elképesztő újdonságok születtek továbbá a híradástechnikában, ahol a számítástechnikán át az integrált áramkörökig sok minden összefonódik. Ez egyébként a jövő, a fizika különböző ágainak összekapcsolódása, most például a mechatronika látványos felfutását éljük.
– Mit csinál, amikor kilép a számok világából?
– Szeretem a szépirodalmat, és imádok kertészkedni.
Vissza a városba
Dr. Iványi Miklósné dr. Szakács Amália 1940-ben született Pécsett. A Szabadság úti általánosba járt, a Leőwey Klára Gimnáziumban érettségizett, a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán diplomázott 1963-ban, elvégezte a mérnöktanári szakot is. A BME-ről docensként 40 évi tanítás után érkezett a PTE Műszaki és Informatikai Karára, ahol most professor emeritaként tanít. Férje, dr. Iványi Miklós nemzetközileg ismert hídépítő mérnök volt, két éve halt meg. Miklós fiuk (47) hídépítő mérnök, docens a PTE MIK-en, Péter (45) mérnök-informatikus professzor, a PTE MIK dékánhelyettese.