Megírta és múzeumban is bemutatta Pécs-Somogy történetét

– Elégedett az életével?

– Maradéktalanul. Én Pécs-Somogyon, a szülőföldemen azt akartam megmutatni, hogy a bányászgyerekek között is nagyon sok a tehetség, és gondos kezek között ők is messzire juthatnak. Nem az itt létrehozott néprajzi, bányászati és iskolatörténeti múzeumokra vagyok igazán büszke, hanem a tanítványaimra, akik a példámat követve maguk is tanárként boldogulnak, s visszajárnak elmesélni sikereiket, de beszámolnak a gondjaikról is.

– Hogy csöppent bele Eta néni a bányászatba?

– Az édesapám harminc évig dolgozott István-aknán, majd baleset miatt került ki a föld alatti munkából. A somogyi bányatelepen születtem, ott is nőttem fel, majd ide kerültem vissza tanítani, s 45 éven át foglalkoztam magam is a gyerekekkel, amit máig nem hagytam abba. No és a férjem is szenes bányász volt, négy évtizedet töltött lent szállítógépészként.

– Hogy lett ebből hagyományőrzés?

– Az ötvenes évek végén nagyon sok idős bányász élt Somogyban, akik még az 1905-ös bányászsztrájkról is rendelkeztek személyes élményekkel. Iskolai órákon beszéltek patinás emlékeikről, elénekeltek régi bányásznótákat, és fantasztikus föld alatti sztorikat meséltek. Nem lehetett veszni hagyni ennyi csodás emléket, így magnófelvételeket készítettünk Vókó János tanártársammal, házi és bányászati tárgyi emlékeket gyűjtöttünk, s megkaptunk bármit, hiszen kislánykoromtól ismert mindenki a faluban. Ebből a rendkívüli gyűjteményből aztán három múzeumot is berendeztünk.

– Úgy tudom, igazi kuriózumok vannak itt.

– Igen, mert személyhez kötött minden kiállított fotó, eszköz, hanganyag. Nem csoda, hogy megfordult már nálunk kínai, iráni, török, norvég, iraki, japán küldöttség is.

– Aktív még?

– Éppen a hétvégén mutattunk be Pécs-Somogy bányászmártírjairól egy irodalmi műsort, melyet két éven át formálgattunk. De már felkértek a régi tanítványainkból álló színjátszók, akik egyébként mind bányászivadékok, hogy csináljunk egy költői estet is mielőbb.

Múzeumalapító, aranydiplomás tanárnő

Hámori Istvánné, Eta néni 1935-ben született Somogyon. A Leőwey Klára Gimnáziumban érettségizett 1953-ban, a Pedagógiai Főiskolán történelem–földrajz szakon szerzett diplomát 1956-ban. A pécs-somogyi iskolába került tanítani, ahol 1975 és 1990 között igazgatóhelyettes volt. A nyugdíjból visszahívták, így 2003-ig újra munkába állt, azóta a hagyományőrző kört vezeti. Három múzeumot indított el a faluban, a néprajzit 1972-ben, a bányászatit 1984-ben, az iskolatörténetit 2003-ben. A PTE aranydiplomása, Pécs Közművelődési díját vehette át 2007-ben, megírta Pécs-Somogy 600 éves történetét. Férje Hámori István, két leányuk Etelka 53 éves, Zsuzsanna 47 esztendős, s két unokájuk is van.