Datolyacukorral édesíti készítményeit a pécsváradi kistermelő

– Miért hasznos a „komótos étkezés”?
– A Slow Food azt tagadja, amit a gyorsétkezdék kínálnak. A lényeg,  hogy ne junk foodot, vagyis szemét ételt együnk, olyasmiket, amik olcsók és kívánatosan néznek ki, mert telepumpálják természetellenes helyettesítőkkel. A testünket így megtömjük mindenféle vacakkal, mondván, eddig is ellenállt mindennek. Aztán amikor baj van, már nem látjuk, hogy mi vezetett ide. Szóval a cél az, hogy gondosan válasszuk meg, mit fogyasztunk, együnk természetes ételeket, s élvezzük hosszasan a tálalást és az ízeket.

– Azért az jól látszik, hogy még most is szereti a hasát!
– Az étkezés mindig nagy szerepet töltött be az életemben. Sokáig teljesítményevő voltam, szerettem a „nagy zabálásokat”, de öntudatra ébredtem. Persze a helyes étkezés olyan, mint a foci meg a politika, mindenkinek megvan róla a maga véleménye. Én azonban rájöttem, hogy az ember meggyógyulhat, visszafiatalodhat az étkezés révén. Tudatos táplálkozással sikerült legyőznöm a negyven éven át hordozott allergiámat és asztmámat. Egyúttal felébredt bennem a küldetéstudat, hogy segítsek másokon is.

– Mik a mozgalom első régiós lépései?
– Szerveztünk már néhány közös étkezést, de a Slow Food Baranyában még tetszhalott állapotban van. Jómagam datolyát importálok, mert a datolyacukor, mint édesítőszer hasznos a terhes anyukáknak, a cukorbetegeknek, és a paleolit táplálkozáshoz is jól kapcsolható, sőt Észak-Magyarországon épül már egy reformélelmiszergyártó üzem is, melynek ez lesz az egyik fő terméke. A Slow Food segít a kistermelőknek is a boldogulásban a multikkal szemben, s én is kistermelő lettem, pécsváradi kertemben zöldségeket, gyümölcsöket termesztek, lekvárokat, befőtteket, étkezési mártásokat, csatnikat, szörpöket készítek, datolyacukorral édesítve.

– Mik az első eredményeik?
– Örvendetes dolgok indultak el Pécsett, gondolok itt például a kistermelői piacra. A városi holding is mellé állt a kezdeményezéseinknek, most minél rendszeresebb megjelenésben és több helyszínben gondolkodunk, hogy kiszámíthatóbb legyen a találkozás az árusok és a vevők között.