Közélet

2014.09.16. 17:00

Az 1956-os egyetemistából nagybetűs orvos lett

Dr. Debreczeni László volt az egyedüli civil, akit a pécsi 1956-os események miatt hét tiszt társaságában elítéltek és börtönbe zártak. Orvosként évtizedeken át elkísérte a „sötét” múlt, csak a rendszerváltással rehabilitálták. Most a város Pro Civitate díját kapta meg.

Mészáros B. Endre (Dunántúli Napló)

– Ez az elismerés kizárólag az 56-os forradalomról szól?
– A laudáció szerint példás életutamért, az 1956-os forradalom emlékének és eszméjének ápolásáért kaptam az emlékérmet. Mert valóban küldetésnek érzem, hogy ahová elhívnak a fiatalok, ott rendkívüli történelemórák keretében elmondjam a személyes 56-os élményeimet.

– Mivel járt az átkos időkben az (ellen)forradalmi múlt?
– Tíz éven át tartott a közvetlen meghurcoltatásom, kizártak az összes magyar egyetemről, három és fél éves büntetésemből 25 hónapot töltöttem börtönben politikai fogolyként. Amnesztiával szabadultam, amikor az ENSZ lazított az 56-os magyar történések nemzetközi megítélésén.

– Fegyverrel is harcolt?
– Csak szavakkal, de ez nem volt enyhítő körülmény. Katonatisztek és rendőrtisztek között az egyedüli civilként a pécsi események nyolcadrendű vádlottjaként ítéltek el, én voltam „Az egyetemista”.

– Mi lett volna, ha az eredeti tervek szerint szerez diplomát?
– Valószínűleg sebész, szülész vagy fül-orr-gégész lennék. Kitűnően tanultam, s jó volt a kézügyességem is. Így viszont 1964-es orvossá avatásomon hat évvel idősebb voltam a többieknél, és micsoda hat évvel! Mindenki három álláshely közül választhatott, nekem csak annyit mondtak, hogy tűnjek el Pécsről. Így visszamentem Komlóra a bányához, ahol a mellőzés időszakában csillésként, elsősegélynyújtóként dolgoztam. Bányaorvos lettem, és azt csináltam negyedszázadon át.

– Hogy élte meg ezt az időszakot?
– Számkivetésnek szánták, de engem befogadott a bányásztársadalom, és nagyon izgalmas, tartalmas szakmai életet élhettem közöttük. Büszkén mondhatom, Zobákon másfél ezer ember számára én az 56-os egyetemistából az „ORVOS” lettem. Nehéz ezt elképzelni manapság, amikor a bal fültől a jobb térdig mindennek specialistája van, ott ugyanis nekem a foghúzástól az újraélesztésig mindenhez érteni kellett, bányamentőként pedig az elsők közt érkeztem a tömegszerencsétlenségekhez.

– Meddig kísérte el a megkülönböztetés?
– Még a nyolcvanas évek közepén is érzékeltem, amikor Komlón kórházigazgatónak kértek fel, de a politikai múltam ismét közbeszólt. Az uránbányánál viszont egy évvel később már ez sem volt akadály, tulajdonképpen ott kezdődött a rehabilitációm. Hetvenévesen aztán könyvbe is megírtam a forradalmi esztendők élményeit: Egy medikus barangolásai börtönországban címmel, mely most az ötödik kiadását éli.

– Ha újrakezdhetné, hogy élné az életét?
– Egyértelműen ugyanígy. Emigrálhattam volna a forradalom után, s ma ott ülhetnék Stockholm egyik külvárosi villájában, de akkor mi van? Úgy vélekedem erről: ha nem csinálhatod azt, amit szeretsz, akkor szeresd azt, amit csinálsz! Én eszerint éltem, a bányásztársadalomban pedig az összetartást, a munkát nagyra értékelő embereket, barátokat találtam. Ma is felhívnak időnként Komlóról, hogy együtt ül egy nagy társaság, és eszükbe jutottam.

Föld alatti évtizedek

Dr. Debreczeni László 1934-ben született Kaposváron. 1956-ban a POTE Diákparlament elnöke volt, az orvosegyetemi zászlóalj tagja, melyért három és fél éves börtönbüntetésre ítélték. 1959-ben amnesztiával szabadult, 1964-ben fejezhette be egyetemi tanulmányait. A mecseki szén- és uránbányászatban dolgozott 28 éven át bányaorvosként, majd az ÁNTSZ tiszti főorvosa volt 2002-es nyugdíjazásáig. Első felesége 28 éve meghalt, második felesége, Margit orvos, az ÁNTSZ-től ment nyugdíjba. Lánya, Júlia 54 éves, színházi ügynökséget működtet, unokája, Kristóf biofizikus, az Egyesült Államokban doktorandusz.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a bama.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!