Ez már nem csak az óriások játszótere

– Kicsit meg is lepődtünk volna, ha nem azt javasolja, hogy a sportcsarnoknál találkozzunk…

– Pedig most nem kosáredzésről jövök: teniszezni voltam. Napi rendszerességgel játszom, és ez az edzői munkámra is jó hatással van, hogy teniszezem. Sokkal nyugodtabb és koncentráltabb vagyok.

– Az új szerelem nem tette zárójelbe a régit, ugye?

– Dehogy tette! Huszonkét éve foglalkozom a pécsi utánpótláscsapatokkal, ez ugye azt jelenti, hogy akikkel kezdtem, lassan már kiöregednek a sportágból. Sok játékos pályafutását végigkövethettem, egy-egy nagyobb befutott karriert még mindig fel tudok idézni, de a legbüszkébb arra vagyok, hogy szinte mindegyikükkel tartom a kapcsolatot.

– Utánpótlás-válogatottaknál is volt szövetségi kapitány. Volt kedvenc korosztálya?

– A 88–89-es születésű fiúknál hat évig edző, majd három évig csapatvezető voltam. Örülök neki, hogy közülük ma már mindenki az élvonalban szerepel. Ott volt Vojvoda Dávid, Hanga Ádám, Tóth Ádám, Csorvási Milán – ők mostanra meghatározó játékosok lettek.

– Lesz újabb ilyen generáció?

– Biztos vagyok abban, hogy igen, lesz. A társasági adónak köszönhetően most sok pénz áramlik ebbe a sportágba, a tömegesítés már megtörtént, most jön a kiválasztás. Mivel tényleg rengetegen kosaraznak, a nagy számok törvénye alapján elő fognak bukkanni a tehetségek. Nekünk, edzőknek az a feladatunk, hogy minél többet foglalkozzunk velük.

– A sportág is sokat változott az elmúlt húsz évben?

– Rengeteget. Korábban egy irányítótól is elvárták, hogy két méter körül legyen. Ma már sokkal fontosabb az atletikusság, a gyorsaság. Régen vígan megéltek a 210 feletti centerek. Mostanra, ha a magasság mellé nem társul sebesség, ügyesség, akkor inkább hátráltatják a saját csapatukat. Azt gondolom, hogy ez jó irány: a sportágnak is jót tesz, hogy ez már nem csak az óriások játszótere.

– Párja, Sztojkovics Éva a kosárlabda élő legendája. Szoktak egymás ellen játszani?

– Ha úgy alakul, akkor inkább egy csapatban vagyunk. Jobb így. Nekem biztosan.

Kosárlabda szakedzői diploma, tenisz, kanaszta

Zalay Zoltán 1967-ben született Pécsen. A Karikás Frigyes Általános Iskola sporttagozatára járt, majd a Komarov Gimnáziumba, szintén sporttagozatra. Az érettségit követően elvégezte a pécsi tanárképző főiskola testnevelés szakát, később szakedzői diplomát is szerzett. Huszonkét éve dolgozik a pécsi kosárlabda-utánpótlásban, jelenleg a Rátgéber Akadémia 2001–2002-es korosztálynak tart edzéseket – amellett, hogy felügyeli az akadémia összes fiúcsapatát, valamint vezetőedzője a PEAC NB II.-es férfigárdájának. Párja Sztojkovics Éva, sokszoros válogatott kosárlabdázó. Zalay Zoltán szabadidejében teniszezik, és sokat kártyázik a barátokkal. „Halálosan komolyan vesszük a kanasztát, vezetjük az eredményeket, az év végén pedig mindig győztest hirdetünk”, árulta el lapunknak a kosáredző.