Magyarországot is érintené az új selyemút

Dr. Tóth József, a néhai rektor így fogalmazott egykor tanárkollégájáról: „Olyan földrajztudós, akinek a szakmai kutatásához kicsi ez az ország!” Nos, a szakember ezúttal is kilépett a Kárpát-medencéből, az új selyemútról, az Ázsiát Európával összekötő vasúti közlekedés tervezett és valós lehetőségeiről beszélt.

– Professzor úr, mettől meddig terjed a kutatási területe?

– Van néhány kollégám, akik úgy vélik, hogy a hazai földrajztudósok közül én rendelkezem a legnagyobb publikációs listával, a legtöbb kiadott szakkönyvvel. Elemeztem a városklímát, a városfejlődést, de az utóbbi évtizedekben közlekedésföldrajzzal foglalkozom. Abban is egyedülálló a pályafutásom, hogy természetföldrajzból kandidáltam, majd társadalomföldrajzból doktoráltam.

– Új selyemútról beszélt. Van ennek létjogosultsága? Hiszen a két földrész között a szállítás 96 százalékban a tengeren zajlik.

– Ez így igaz, de megduplázható a szárazföldi szállítás aránya, s dolgoznak is rajta immár negyedszázada. Csak egy példa, hogy miért: sokkal gyorsabb a vasút, a Transszibéria Expressz hét nap alatt teszi meg Vlagyivosztokból Európáig az utat. Ám az ukrán konfliktus hosszútávon jelent akadályt. Az igazi selyemút a TRACECA vasút projekt, amelynek szinte csak össze kellene kapcsolni az egyes szakaszait, ám geopolitikai tényezők hátráltatják a megoldást. Napjainkban Kína és Törökország érdekelt leginkább a megvalósulásában, s olyan erős az igény, hogy már vadonatúj vonalon gondolkodnak Közép-Ázsián, Iránon, Törökországon, a  Balkánon és Magyarországon keresztül.

– Utazzunk egy kicsit hazai pályákon is! Baranya sokat várt az M6-os úttól, még sem hozott iparfejlesztést a térségbe.

– Az óráimon ezt előre jeleztem. Az autópálya ugyanis szükséges, de nem elégséges feltétele az iparfejlesztésnek. Másrészt a gazdaság leszálló ágában a világon bárhol hiába építenének autópályát, az semmin sem változtat.

– Nyolcvan évesen dolgozik még?

– Afrika közlekedéséről jelent meg 600 oldalas könyvem, most a Közel-Keletről készül hasonló elemzésem, s kiadás előtt áll Törökország gyors közlekedésfejlődését bemutató kötetem is.

Bányaipari technikumtól az egyetemi tanári címig

Dr. Erdősi Ferenc 1934-ben született Pécsett. 1956-ban szerzett földrajz-geológia szakos középiskolai tanári diplomát Szegeden, történelem tanárit pedig 1960-ban az ELTE-n. Tanított Pécsett, Marcaliban középiskolákban, bányaipari technikumban, a Pécsi Tanárképzőn, 1967-től az MTA Dunántúli Tudományos Intézetének kutatója. 1989-től tanít a PTE-n, 1993-tól egyetemi tanár. Széchenyi professzori ösztöndíjas, Baross Gábor-díjas, megjelent több mint 300 publikációja és 12 önálló könyve. Felesége, Margit a PTE TTK Kémia Tanszékéről adjunktusként ment nyugdíjba, két fiuk, Ferenc (50) vállalkozó, Péter (45) informatikus és öt unokájuk van.