Rosszul bánunk értékeinkkel Bachman Zoltán szerint

– Egyesek szerint válságban van Pécs. Mi volna a kiút?

– Egyszerű a város ügye: meg kellene hallgatni az embereket, s külön az okos embereket is. Ha már a Nemzet Művésze vagyok – és itt jegyzem meg, hogy természetesen nagyon örülök a címnek –, akkor miért nem lehet megkérdezni ilyen elismeréssel és 42 évi egyetemi oktatói tapasztalattal a hátam mögött, hogy helyes irányban halad-e a kultúrkormányzatunk? Mert az katasztrofális jövőképet vetít elő a felsőoktatásra s így a város jövőjére is. Arról nem beszélve, hogy másutt mindenhol ügyesebben lobbiznak, Győrtől Szegeden át Debrecenig kutató- és ipari bázisok születnek az egyetemek és a város együttműködéséből. Szóval az a megoldás, hogy nálunk is tudományipart kellene csinálni. Hogy megőrizzük, itt tartsuk a legjobb fiatal tudósainkat. Mert azt hiszem, sokan meglepődnének egy olyan statisztikán, mely megmutatná, hogy Európa nagy kutatóintézeteinek vezetői közül hányan szerezték Pécsett a diplomájukat.

– Mit ért a kultúrkormányzat hibás útvonalán?

– Például azt, hogy a Nemzet Művésze, a Kossuth-, Liszt- vagy Ybl-díj semmivel sem ekvivalens. Nem lehet a Magyar Tudományos Akadémia doktora vagy az egyetemi tanári címhez igazítani, így csak egy tiszteletbeli titulus, egy bizonyos kor fölött semmibe nincs beleszólási lehetősége, holott akik kapják, értékes tanácsokkal tudnák segíteni a kultúrát, a tudományt. Továbbá azt az alapvető léptékvesztést, hogy az oktatásunk fordítva ül a lovon. Már óvodás kortól leszoktatjuk a gyerekeinket arról, hogy merjenek kérdezni. Valójában az teszi fel a kérdést, aki tudja, és az válaszol, aki nem tudja. A tanár kezét lefogó új intézkedések pedig tovább rontják a helyzetet.

– Építészként milyennek látja a városképet?

– Pécs gyönyörű, ez a város már akkor jól jár, ha nem nyúlnak hozzá. Annak ellenére is itt tartunk, hogy a politikusaink mindenkor rosszul lobbiztak Pécsért, ez alól talán csak az Aczél-időszak a kivétel. Ugyanakkor észre kell venni az alapvető érdekeinket. Ez egy mediterrán város, mondjuk, de ezért tenni kellene. Bejártam egész Európát, s bátran kijelenthetem, páratlanul szép Pécs, de ezt a csodát rosszul propagáljuk. Hiába hirdetjük, hogy ragyogó történeti belvárosunk van, ha nem engedjük oda az autókat. Nem egy ismerősöm van, aki bolyongott egy kicsit, aztán inkább elment Eszéket megnézni. Vagy itt a világörökség, melyért semmit nem tesz a város. A kultúrfővárosi esztendőben még a programok között sem szerepelt.

– Vannak konkrét elképzelései, hogy mit kellene tenni?

– A belváros déli részén fiókszerűen parkolókat kellene létesíteni. Például a Nick-udvar alá is bevinni egy teremgarázst. Rá kell vezetni a turistákat az értékekre. Vagy például a Rózsakert környékén célszerű lenne egy egyházi science buildinget létrehozni, ahol a katolikus kultúrát két évezrednyi távlatban kutathatnák. De megkérdezném azt is, miért nem eleme Pécs az országot átszelő zarándokútnak? Ha pedig történelem, egyház és kultúra, miért nincs egy passiójátékunk, egy olyan történelmi musicalünk, melyet városi megrendelésre, mondjuk, Lovasi András és Horváth Viktor közösen alkot meg, és állandóan műsoron lehetne a nyári játékokon?

Vonzó újdonságok kellenek a felsőoktatásban

– Mi az, hogy tehetséggondozási program, amit most mindenütt szajkóznak? Mi szükség van erre, hiszen egy tanárnak kutya kötelessége a tehetségekkel minél magasabb szinten foglalkozni – vázolta dr. Bachman Zoltán. – Vagy a másik újdonság, mi az, hogy a legjobb egyetemi oktatói gárda? Az a csúcs, ha valahol sok az akadémikus? Miért, mire jó az? Szerintem sokkal inkább az kell legyen az értékmérő, ha minél több Junior Prima díjas hallgatónk van. Akkor biztos, hogy nemzetközileg is jobban odafigyelnek ránk. Apropó, nemzetköziség! Modern, új ötletek kellenek a külföldi diákok idecsábításában. Mondok erre egy brazil példát. Ott egy isten háta mögötti egyetemen azt csinálták, hogy kibéreltek egy hatalmas hajót, és fél éven át a diákság azon élt és lakott, ott zajlottak az oktatások, miközben járták a nagy folyókat és a tengerpartot, megismerve az ország minden egzotikumát. Miért ne csinálhatnánk mi is ilyen oktatást a délvidék vagy akár az egész ország tájait bejárva biciklivel, busszal vagy akár vonattal, s előre kitelepített táborhelyekkel, oktatókkal?