Kézilabda: fanatizmussal Egyiptom ellen

Hogy milyen edző Talant Dujsebajev? Egyesek szerint roppant céltudatos, mások úgy vélik, hogy a fanatikus jelző illik rá a legjobban, de akad olyan vélemény is, hogy talán egy kicsit őrült is.

Állást foglalni ebben a kérdésben nem szeretnénk, viszont megnézve a magyar válogatott délelőtti edzését leszögezhetjük, hogy egészen különleges személyiség. Természetesen folyamatosan magyaráz, ha kell tízszer-százszor is elmondja ugyanazt az utasítást. Persze közben azért néha felmegy a pumpa nála is. Félreértés ne essék, nem ordibál azért valakivel, mert rosszul csinál valamit, vagy mert hibázik. Az értetlenséget viszont gyűlöli! Ha valaki nem érti meg harmadszorra sem az utasítást, akkor bizony zeng a csarnok...

Nem is véletlen, hiszen még azzal sem lehet vádolni, hogy csak magyaráz. Ha kell kiveszi a labdát Császár Gábor, vagy Lékai Máté kezéből, és már mutatja is, hogyan kellene precízen megjátszani a beállóst, ha viszont arra van szükség, éppen Szöllősi Szabolcsot oktatja ki arról, milyen módon tudja hatékonyan kizárni az átlövőt. Bizony, Dujsebajev beáll a falba, és derékkal löködi ki Nagy Lászlót a kilencesen kívülre. Hiába, még mindig remek kondiban van az egykori olimpiai- és világbajnok kézilabdázó. Fel is vetettük neki, hogy akár be is állhatna, csak az állampolgárságot kell valahogy elintézni.

– Ahhoz azért már öreg vagyok – mondta széles vigyor kíséretében a szakember. – Azt még bírom erővel, hogy néhány apró mozdulatot megmutassak a fiúknak, de ennyi a maximum.

Persze mielőtt azt gondolná az ember, hogy milyen jó dolga van a játékosoknak egy ilyen edzővel, gyorsan hozzátesszük, hogy bizony a fegyelem alapkövetelmény. Dujsebajev bal zsebében ugyanis ott lapul egy kis síp. Tényleg egészen apró, és még a hangja sem túl félelmetes. Viszont ha belefúj, akkor nem pattanhat le több labda. Valóban, ha a sípszó után valaki még lepattintja a bogyót, akkor máris nyomhat öt fekvőtámaszt. Az öklein támaszkodva. Persze ez nem olyan sok, de a labda már csak olyan, hogy bizony pattog. Az edzés végére erősödnek is a bicepszek.

A szövetségi kapitány már sok országban megfordult, sok szép város láthatott, de Pécsre most látogatott először. Kíváncsiak is voltunk arra, hogy tetszik neki a váron.
– Eddig amit Magyarországból láttam, az elbűvölt – áradozott a kapitány. – Nagy múltú nemzet ez, ahol rengeteg szép hely van. Pécs tökéletesen illeszkedik a képbe. Hétfő este sétáltunk egyet a belvárosban, és lenyűgöző volt amit láttunk.

Ha már belváros, persze nem hagyhattuk ki a kérdést: hogy ízlett az adventi vásáron a forralt bor?

– Ugyan kérem! Mi sportemberek vagyunk – utasította vissza nevetgélve a felvetést. – Természetesen szó sem lehet a meccs előtt ilyesmiről. Majd a lefújás után!