Kultúra

2015.02.17. 17:22

A pécsi Kaufmann Balázs a tűzszünet előtt járt az ukrán fronton

A kelet-ukrajnai harcok fellángolása után ment a frontvonalra haditudósítóként Kaufmann Balázs. A közelmúltig Pécsett dolgozó pécsi újságíró a Hír24.hu munkatársaként vágott bele a kalandba.

Babos Attila (Dunántúli Napló)

– Hogyan merült fel az út?
– Gyorsan. Hat napot voltunk kint, egy hete jöttünk haza. Jászberényi Sándorral utaztam, ő tapasztalt haditudósító, ellenben eddig videós anyagokat nem igazán forgatott. Volt bennem szándék, hogy kipróbálnám a szakmának ezt a részét, így felvetődött, hogy menjünk ketten, s készítsünk online videókat. Szerencsére a Hír24 mellénk állt.

– Hol jártatok?
– Két és fél napunk volt a front környékén. A legfontosabb helyszín Debalcevó volt, amit körbezártak a szakadárok. A polgári lakosságot éppen menekítette ki az ukrán haderő.

– Mennyire volt közel a front?
– Debalcevóban teljesen, a bokrokból kézi fegyverrel lőttek, ágyúztak mellettünk. Az nem félelem, az rettegés volt, amit éreztem. Másnap nem mentem vissza Sándorral.

– Szégyelled?
– Nem. Volt egy kárpátaljai magyar segítőnk, aki kapott egy hírt, hogy tiltott fegyvert vethetnek be az oroszok. Az volt a legátgondoltabb döntésem, s csak részben szólt az előző napnak. Az újságírók nem célpontok. Ettől még ott minden döntés bizonytalansági tényezője magas.

– Mi volt legérdekesebb élmény?
– Az ukrán hadsereg világa olyan volt mint az Angyalbőrbené, azzal a különbséggel, hogy éles lőszert használtak, s néha hoztak egy sérültet vagy egy halottat. A másik, hogy a fronttól tíz kilométerre zajlik az élet: munkába mennek, kávéznak, közben harckocsikat, katonákat látni.

– És a legrosszabb?
– Amikor a mobilomat otthonról egy családtag csörgette, de orosz számot írt ki a mobil. Ilyen többször volt. Tíz kilométerre a fronttól nagy szerepe van a katonai hírszerzésnek.

– Mikor lehetett volna nagy baj?
– A bombázás napján kívül? Ha az a gyanú felmerül, hogy kémek vagyunk.

– Hogyan fogadtak benneteket?
– Mindig előre tisztáztuk, hogy Magyarországról jövünk, ami oroszbarát politikát folytat, de mi független újságírók vagyunk – elfogadták.

– Mért volt fontos ez a munka?
– A párhuzamok miatt. Az ukránoknál most a kérdés az Európához, vagy a Kelethez tartozás.

– Gondoltál rá, hogy meghalhatsz?
– Egyszer, amikor Kijevet elhagytuk, s már nem voltak házak, volt húsz perc, amikor fogalmam sem volt, hová megyünk. Akkor rájöttem, hogy nem tudom, mi fog következni. Nem sok stratégia van ilyenkor, letettem a kamerát, próbáltam nézni a tájat, és vártam, hogy ez az érzés elmúljon. Elmúlt.

Van új ajánlata, de itthon is vannak témák

Kaufmann Balázs 28 éves, nyolc éve kezdett televíziózni Pécsett, az MTV egykori Regionális Studiójánál. November óta a Hír24.hu videóriportere.

A média gyerekkora óta érdekelte, mert extrovertált személyiség. Mára ez a vetület egyáltalán nem fontos számára.

Az elmúlt pár évben szerinte történt egy éles váltás, elkezdtek másként viselkedni a televíziók, a riporterek máshogyan kérdezni, először érezte, majd látta ezt, így bizonyos témákhoz már nem nyúlt. Emiatt novemberben hozott egy döntést, hogy kiszakad ebből. Most tudatosan távol tartja magát a tévézéstől, a hazai online újságírás szerinte ma kreatívabb és őszintébb a televíziózásnál.

Arra, hogy lesz-e új háborús kaland, úgy felelt, van már ajánlata, át kell gondolnia. Ugyanakkor szerinte itthon, Pécs határain belül is vannak nagyon szomorú és fontos, bemutatásra érdemes témák, ehelyett a „tükebuszokkal” és „fodoribolyákkal” van tele a sajtó.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a bama.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!