Akár trolibusz is járhatna Pécsen - vallja Koltai Dénes

– Mi ma Pécsett a legfőbb gond?

– Megszűnt a két korábbi nagy foglalkoztató, az urán- és a szénbánya. Mellettük volt még egy sor nagy cég, szintén eltűntek, pedig foglalkoztatási szerkezetet alkottak, az egymásra épülés miatt új és újabb munkahelyek jöttek létre. Mára szinte elfogytak a munkahelyek.

– Az egykori nagy vállalatok veszteségesek voltak. Ez nem gond?

– Nem értek egyet azzal, hogy mindent, ami támogatott munkahely volt, meg kellett szüntetni. Szerintem nem számolták ki, melyik került többe az államnak, az a rendszer avagy a mai.

– Vagyis, ha másféle nem megy, akkor védett munkahelyeket kell létrehozni?

– Indokolt esetben helyük van. A városban átrajzolódott a nemzetiségi statisztika, ismereteim szerint ma a lakosság 13 százaléka cigány. Azt kell elérni, hogy ők is foglalkoztatottá válhassanak, s itt nem a közmunkára gondolok, hanem hogy képzéssel, lehetőséggel stabil munkásokat nyerjünk.

– Hogyan lehetséges ez?

– Amerikai mintára nálunk is szükség lenne pozitív nemzetiségi kvótára, például a cigányság lakosságarányában meghatározni, hogy minimum mennyi középiskolásnak, egyetemistának kell kikerülnie közülük. Másként nincs ebből megoldás és kiút. Persze először is elő kellene írni, meg kellene teremteni ennek a feltételeit. Ezzel szemben Pécsett hosszú ideje megszűnt a dolgozók iskolája.

– Más problémát is lát?

– Nem tudjuk, valójában mennyien élnek Pécsett. Fogalmunk sincs, kik mentek dolgozni külföldre. Igazuk van, a baj az, hogy sajnos egyelőre kevesen jönnek vissza, amiből a fogadó ország profitál, miközben a nálunk kiképzett tanárok, mérnökök kint sok esetben segédmunkások.

– Fejlődhet Pécs?

– Ahhoz szemléletváltozás is kell! Például keressük, támogassuk a helyit, azzal a helyi gazdaság kap löketet. Miért nem árulják a pécsi söröket, borokat, helyi termékeket a pécsi éttermek?

– Mi lehet Pécs specialitása, amit nem használ ki?

– A borkészítés és borfeldolgozás, a pezsgőgyártás, a tradícióra építve. Na és persze a kiművelt emberfők, a már működő call centerek erre jó példák.

– Ön felépített, gyakorlatilag a semmiből egy sokáig önfenntartó és folyamatosan fejlődő egyetemi kart. Az egyetem kikerülhetetlen a jövő szempontjából. Merre indulna?

– Jó néhány éve kijártam, hogy az egyetem megkapja az „Áper-laktanyát”, ami 42 hektáros területen fekszik. Itt egy szupermodern egyetemet, egy igazi campust lehetett volna, és lehetne is még csinálni, ahol az összes kar elfér. Akkor még nem adták el a „spanyoloknak” – az egyetemnek azonban akkor nem kellett.

– A neve felmerült korábban az MSZP pécsi polgármesterjelöltjeként. Mit valósított volna meg mindenképpen?

– Trolibusz az uránvárosi végállomástól Pécs­szabolcsig, Kertvárosból a belvárosba is közlekedett volna. A rácvárosi állomástól Hirdig ma egy olyan vasúti pálya fut, amely kihasználatlan, e vonalon egy elektricska, egy HÉV tömegeket tudna elvinni.

– Más elképzelése is volt a város fejlesztésére, átalakítására?

– A régi hőerőmű területén, és épületét felhasználva építtettem volna egy lenyűgöző kulturális decentumot.

– De hiszen már van Kodály Központ, Zsolnay-negyed. Nem lenne sok az ilyen jellegű intézmény a megyeszékhelyen?

– A volt hőerőműben tömegrendezvényeket lehetett volna csinálni, nagy könnyűzenei fesztivált, amely évente legalább egyszer turisták ezreit hozta volna a városba, s bőséges nyereséget is termelhetett volna.

Pró

Pécs egyértelműen kulturális centrum. Bárhová lépünk, emlékekbe botlunk. A kultúra egy fogyasztható dolog, amire lehet építeni Pécsett. Szerintem ugyanakkor a múzeumoknak modernebbnek kell lenniük, olyanoknak, amilyenek manapság vannak a világban, s amelytől a megvalósítás miatt a mai embernek is leesik az álla.

Persze ehhez szállodák és üzletek is kellenek. Most azt látom, hogy sok az üres üzlet, miközben nincs egy igazi klasszikus kávéház a belvárosban, míg korábban nyolc is működött.

Ehhez vendégfogadó rendszer is kell, csak meg kell teremteni.

Kontra

Az oktatás struktúrájában a poroszos, zárt, merev oktatás helyett a praktikus, rugalmas, naprakész, használható tudásra, az idegen nyelvek átadására kellene koncentrálni. Ez hosszú távú fejlesztés, invesztíció, amellyel a város versenyképességét növeljük.

Német tudósok mondták, hogy a jövő az agyban kezdődik. Ma már gyorsan kell reagálni a piac, a befektetők igényeire, ilyen keretek közt van szükség a legkorszerűbb tudás gyors átadására.

Tudomásom szerint volt olyan Pécsett, hogy ennek hiánya miatt ment el befektető a városból.