Dienes András szeretné, ha a fia is profi labdarúgó lenne

Még emlékszem, ahogy az afroamerikaiakra oly jellemző frizurájával, azzal a mikrofonfejjel harcol a pályán, fut, küzd megállás nélkül. Dienes András sok PMFC-szurkolónak volt a kedvence annak idején, mert látszott rajta, hogy ha nem is a világ legtechnikásabb játékosa, mindig igyekszik a feladatát maximálisan, a legjobb tudása szerint megoldani.

Mára tovatűnt a nagy rőzse, a helyét átvették az őszülő hajszálak, az arcon pedig némi ősz borosta feszít. A csibészes mosoly viszont a régi.

– A futballnak most már végképp vége számomra – mesélte a 40 éves Dienes „Buci”. – Két éve hagytam abba Ausztriában. Egy ideje már munka mellett játszottam az utolsó ligában, aztán amikor befejeztem, a főnököm, aki egyben az edzőm is volt, felajánlotta, hogy megtarthatom a munkámat. Így is tettem, azóta már csak a melóval foglalkozom kint.

[caption id="" align="alignleft" width="430"] A pécsi évek után Kozármislenyben is játszott Dienes András, de ma már csak a fia, Ádám van a pályán
[/caption]

Hétvégente viszont itthon van, s rendszeresen össze is futunk. Fiával, a tizenöt éves Ádámmal töltik kettesben az időt, s a téma mindig adja magát: a futball.

– Elsősorban azért fejeztem be a focit, mert meg szeretném nézni a fiam összes meccsét, látni akarom, ahogy fejlődik. Nekem már ez a legfontosabb. A nyáron klubot váltott, a PMFC-től a Vasas Kubala Akadémiához igazolt.

S hogy lesz-e belőle stabil élvonalbeli játékos, mint az édesapjából? Ezt egyelőre nem tudja Dienes András, de azért persze bízik benne, hogy igen.

– Ő elöl játszik, én meg hátul voltam, ő ötéves kora óta edz, látszik, hogy ügyesebb, én tizenegy évesen vágtam bele. Na jó, azért engem sem kellett félteni, mert nekünk még ott volt a grund. Persze hogy szeretném, ha a legmagasabb szinten csinálná, hiszen azért vittem el focizni annak idején. Néha össze is vesztem a többi szülővel, mert nem tetszett, amikor nem vették elég komolyan az edzést. Ha érdemes rá, akkor igenis profi szinten futballozzon! – mondta Dienes.

Aki nyilván lehetne edző is, de úgy tűnik, nem lesz az. Nem akar kilincselni, nem akarja magát ajánlgatni. Nemrég megkeresték egy lehetőséggel, az Ausztriában edzősködő Ulrich Roland hívta a helyi utánpótlásba, de nem ment.

– Mert akkor nem látnám hétvégente a fiamat – indokolta.

Érthető.

Ő a pécsi klub rekordere 408 bajnokival

Dienes András annak idején a TÁSI-ban kezdett el futballozni, s 17 évesen mutatkozott be a PMSC NB I.-es csapatában. Garami József szavazott neki bizalmat az 1991/1992-es szezonban, a Honvéd elleni idegenbeli mérkőzésen lépett pályára, amelyen végül 2-1-es vereséget szenvedtek.

A következő években alapemberré vált a pécsi csapatban, olyannyira, hogy szép lassan csúcstartó lett belőle: a klub története során ő játszotta a legtöbb bajnoki mérkőzést (első- és másodosztályúakat is figyelembe véve), összesen 408-ig jutott (ebből 158 a nem élvonalbeli fellépés). A PMFC-nek végül lassan tíz éve, a 2006/2007-es szezonban intett búcsút.