Új lapok a Frei dossziéból

– Ez a negyedik „akció”-könyve, és számomra ez az oknyomozó újságírás és a bulvár műfaj valamiféle sajátos keverékének tűnik, ahogy napjainkban olvasmányosan eladhatók a bizonyíthatatlan információk.
– Én inkább úgy fogalmaznék, ahogy erről a könyvműfajról külföldön beszélnek, ilyen az új magazin. Azokhoz szól, akik sokat közlekednek, vagy este lefekvés előtt olvasnak, de nem a mély irodalomra vágynak, inkább a történet szórakoztatja őket, miközben új információkra is kíváncsiak. Én nem tekintem az oknyomozás valamiféle formájának, ha hasonlít a társadalmunk valamely szegmensére, az azért van, mert az emberek szeretnek ráismerni valamilyen szinten a környezetükre. S kell is némi hasonlóság, mert ha limonádészerű Magyarországon játszódna, akkor senkinek sem lenne érdekes.

– Riporterként is szakított az oknyomozással?
– Volt egy időszak amerikai tanulmányaim során, amikor tagja voltam az USA oknyomozó újságíró szövetségének is, jártam a kongresszusaikra, és nagyon érdekelt ez a technika. Aztán itthon hamar szembesültem azzal, ha sok emberhez akarom eljuttatni az információt rádiósként, tévésként, vagy regényalkotó újságíróként, akkor vissza kell vennem az oknyomozás szárazságából. A tényeket fel kell egy kicsit „turbózni” a könnyen fogyaszthatóság, az izgalom, a színesség eszköztárával. Mert nekem az a célom, hogy sokan forgassák a regényeimet.

– Mennyire érzi még pécsinek magát?
– Ahogy most jöttem lefelé a Széchenyi téren, a Nádor Szálló előtt megjegyeztem az egyik barátomnak, hogy az életem első kávéját itt ittam. Nagyon klassz gyerekkorom volt Pécsett, szinte csak szép emlékeim vannak az első 18 évemből. A város sokat változott időközben, de igen jól­esett rátalálni egy-két felejthetetlen helyszínre a Nagy Lajos gimi körül.

– Két üdülőváros, Miami és Nizza, valamint Budapest között zajlik az élete. Mi köti össze a három helyszínt?
– Miami nekem a kávézós életem miatt fontos, miután Közép- és Dél-Amerikából közvetlenül az ültetvényekről szerezzük be a hálózatunkhoz az alapanyagot. Az olasz–francia határvidék ugyancsak a kávé miatt érdekes, de inkább cukrász oldalról, továbbá ott írom a regényeimet. Ezek angolosan „Work and Play” városok, ahol jól lehet dolgozni, aztán este az ember megy pár utcát, és már egy nyaralóhelyen van. Budapestet pedig talán nem kell megmagyaráznom.

Száz országból tudósított

Frei Tamás 1966-ban született Pécsett. A Nagy Lajos Gimnáziumban érettségizett. Egyetemi tanulmányait az ELTE Jogtudományi Karán kezdte, majd tanult Moszkvában a Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében. Az Egyesült Államokban médiamenedzsmentet, televíziózást hallgatott, továbbá forgatókönyvírást és dramaturgiát tanult. Dolgozott rádiósként, háborús helyszíneken járt tudósítóként. Az MTV-ben vezette az Esti egyenleget, a Frei dosszié pedig több csatornán 13 évig az egyik legnézettebb adás volt. Televíziós újságíróként a világ több mint 100 országában járt, kávéházlánc-tulajdonos. Az Agrárbárók a negyedik akciókönyve.