Koller Krisztián nagyon sajnálja, hogy azt a csapatot tönkretették

– Jelenleg az NB II.-ben a feljutásra hajtó ZTE játékosa, s a csapatával minden rendben van, hiszen a második helyen telel. Azzal viszont biztosan nem volt elégedett, hogy sokszor csak csereként szállhatott be, vagy egyáltalán nem is kapott lehetőséget.
– Valóban így van, a csapattal minden rendben, a körülmények is kiválóak, itt mindig időben ki vannak fizetve a játékosok – mondta Koller Krisztián. – A vezetőség nagyon komolyan gondolja a feljutást, mindent megtesz azért, hogy ez sikerüljön, és a társaság is kiváló. A pályán töltött idővel viszont valóban nem vagyok elégedett. Kerestem rá a választ, hogy miért nem kapok több lehetőséget a vezetőedzőtől, Csank Jánostól, de nem találtam. Pedig a nyáron azzal a céllal vitt oda a vezetőség és a tréner, hogy a pályán belül és a pályán kívül is a csapat vezéregyénisége legyek. A felkészülést becsülettel végig is csináltam, ám az első fordulóban csak a kispadon jutott nekem hely, miként jobbára a folytatásban is. Nem tudom, miért van ez így, a vezetőedző nem mondta, pedig úgy talán könnyebb lenne a helyzet. Ráadásul úgy érzem, amikor mégis bizalmat szavazott nekem, éltem a lehetőséggel, jól játszottam.

– Ahogy annak idején a PMFC-ben is. Eszébe jutnak még azok a szép pillanatok? A 2013/2014-es szezont a hetedik helyen zárták, kiváló teljesítmény volt!
– Hogyne jutna eszembe! Sokan nem is tudják, milyen csapatot tettek akkor tönkre! Állítom, ha az a társaság egyben maradt volna, ha hagyják Márton Gábort tovább dolgozni, már a következő évben a dobogóért küzdöttünk volna. Sajnos nagyon sokan elhitették a szurkolókkal, hogy minden rendben van, de ez csak parasztvakítás volt, nem volt itt semmi rendben! És, tudja, az a baj, hogy azok, akik tönkretették azt a csapatot, még mindig nem feleltek érte. Pedig nem biztos, hogy a közeljövőben lesz még egy ilyen gárda Pécsett.

– Milyen volt?
– Egy nagyon összetartó brigád. Remek volt az öltöző! Sosem felejtem, mi voltunk azok, akik, ha jól emlékszem, huszonhárom fordulón át mindig lőttünk legalább egy gólt. (Húsz forduló volt az – a szerk.) Támadófutball volt, amit szeretett a közönség, mi nem voltunk hajlandóak bunkerfocit játszani senki ellen. Az egész ország figyelt ránk. Most mit mondjak?!

– Talán azt, hogy milyen jó lenne még itt lenni.
– Én nagyon szívesen itt maradtam volna, elhiheti! Tudja, azért a csapatért, azért a társaságért érdemes volt küzdeni. Abban a keretben akkora erő volt, hogy amikor kimentünk a pályára, játszhattunk bárkivel, nem tartottunk az ellenféltől – jobbára meg is vertük. Kár érte. De ami elmúlt, elmúlt. Ugyanakkor arra már többször is gondoltam, hogy remélem, egyszer még megadatik, hogy magamra húzhatom a PMFC piros-fekete mezét! Nagyon örülnék neki.

Nem kísérti az ördögöt

Amikor másfél héttel ezelőtt hívtuk, azért nem tudtunk vele beszélni, mert teremtornán volt, s óriási volt a hangzavar. Mint kiderült, nem játszott, csak néző volt.

– Én inkább nem kísértem az ördögöt! Egyszer volt egy kisebb térdsérülésem egy ilyen teremfoci miatt, s akkor úgy döntöttem, az aktív pályafutásom alatt többször nem játszom. Ennek ellenére persze szívesen elmegyek, megnézem a barátokat, a haverokat. Amikor hívott, a mohácsi teremtornán voltam, amelyet Schmidt Zsoltiék szerveztek, s mondanom sem kell, nagyon jól éreztem magam pusztán nézőként is – mondta Koller Krisztián.

Az ötödik legjobb góllövő volt tizenkét találattal

A 2013/2014-es bajnoki szezont sosem fogja elfelejteni Koller Krisztián, s ezekről a hónapokról biztosan az unokáinak is mesélni fog. Gyakorlatilag berobbant az élvonalba: pillanatok alatt felvette a tempót, s úgy ontotta a gólokat a Márton Gábor és Lőrincz Emil irányította PMFC-ben, mint a legjobb csatárok (pedig belső középpályás volt jó sok védekező feladattal). A közönség nagyon kedvelte, ami elsősorban tizenkét góljának volt köszönhető (ezzel a házi góllövőlista élén végzett, s az NB I. ötödik legjobb gólszerzője lett, Böde Dánielt is megelőzve), no meg annak is, hogy ha pályán volt, láthatóan mindent beleadott, hajtott, ahogy a csövön kifért.