Török séták, túlvilági víziók és Dzsungel könyve új versfordításban

– Miről szól ez a séta, és milyen kuriózumokat kínál a helyszínekről, a korról?
– A kuriózum, hogy nem tudom, amit egy idegenvezető tud, viszont tudom, amit egy idegenvezető nem. Végigjárunk 6-8 helyet, elmondom az épületek történetét, beszélünk a kor hétköznapi életéről, vallásról, művészetről, háborúkról, békéről, szerelemről, halálról. Az emberek nem előadónak tekintenek, hanem beszélgetőnek, és ez segít, mert kérdeznek; így nem kényszerülök valamiféle egyenmondóka ismételgetésére, hanem a csoport érdeklődése szabja meg az irányt. A helyszíneken felolvasok a Török tükörből egy-egy odaillő részletet, vagy a Korán szúráinak fordításait, ez néha újabb kérdéseket hoz.

– Hogy indult a kapcsolata Pécs török kori emlékeivel, s miképpen formálódott ez regénnyé?
– Egy a hódoltság korában játszódó baranyai népmonda vezetett a törökökhöz. Beleszerettem a Kantavár mondájába – rövid, de nagyon intenzív történet, sűrű, mint egy Shakespeare dráma, a végére mindenki meghal vagy eltűnik. Ez a történet lett a regény magja.

– Ez egy történelmi regény, ám kitalált alak a főszereplő. Milyen szellemiséggel, ars poeticával született meg ez a műve?
– A főhős kitalált, de a többi hős 95 százaléka nem, és ennek megadtam az árát; körbeolvastam a kor művészetét, vallását, a tudomány és ipartörténetet, adminisztrációt, korrupciót, vám- és adórendszert. A kort nem a regényírói hagyományból, hanem a forrásokból akartam megcsinálni. A szándékom az volt, hogy magától mozogjon.

– Versformákat, versfordítást tanít az egyetemen, mégis úgy tűnik, kevés a verses alkotása, gyakorlatilag egy verses mesekönyv. Valóban így van ez?
– Könyvkiadók gyakran megbíznak regények versbetéteinek fordításával. Legutóbb A dzsungel könyve verseit fordítottam újra; erre büszke vagyok, mert a korábbi változat versfordítója Weöres Sándor volt. Nagy tisztesség és kihívás ekkora előd után dolgozni. A középkori költészetből is adtunk ki antológiákat más fordítókkal közösen.

– Megjelent idén egy formabontó regénye is, a Möbion. Képzőművészek munkáira asszociáló szövegről van szó, mely Madách Az ember tragédiájával is rokonítható. Mi volt ezzel a szándék, és lesz valamiféle folytatása?
– A Villa Negra nevű egyesület megbízott, hogy a jubileumi katalógusába írjak regényt. Jó kaland volt világszínvonalú festőkkel és szobrászokkal. Idén átdolgoztam, és ha igaz, a Magvető kiadja csak önmagában a regényt. Működik a festmények és szobrok között, de megáll magában is. Az ember tragédiájával pedig csak annyi a kapcsolata, hogy éppúgy túlvilági vízió, ahogy Madách műve, vagy Milton és Dante munkái.

– Mi készül most Horváth Viktor műhelyében? Beszélnek például egy újabb, XX. századi történelmi regényről is.
– Ami nincs kész, arról jobb hallgatni. Éppúgy, ahogy jobb sem fizetséget, sem más juttatást nem felvenni érte előre. Ha idő előtt kidumáljuk vagy eladjuk, még azt képzeli, hogy létrejött, és már semmi dolga a megszületéssel. Veszélyes kis élőlény.

Kutyaszitterként is dolgozott

Horváth Viktor Pécsen született 1962-ben. Építőipari szakközépiskolába járt – saját elmondása szerint itt évet ismételt, minden félévben és év végén megbukott egy vagy több tantárgyból –, majd különféle munkahelyek mellett irodalom szakot végzett a pécsi egyetemen. Tanított gimnáziumokban, jelenleg vendégoktatóként vers-formatörténetet tanít egyetemeken. 1994-től publikál verseket, versfordításokat, novellákat, regényeket, tanulmányokat. Török tükör című Pécsen játszódó regénye 2012-ben elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját, ezután számos nyelvre lefordították. Hosszabb külföldi tartózkodásai: New York: fél év munka kutya- és bébiszitterként 2001-ben; Németország – fél év börtön 2003-ban; időnként pár hónapos külföldi ösztöndíjak. Mindhárom gyermeke huszonéves.