Lauer János több mint negyven éve futballozik

Az idő szalad. Nem ma volt már, amikor elkezdte a Pécsi Zsolnay SE-ben: 1974-ben mutatkozott be, aztán egy idő után a PVSK-ban folytatta, megjárta a Steinmetz SE-t, majd visszakerült a Zsolnayhoz. Itt fejezte be, hogy aztán máig futballozzon a kozármislenyi öregfiúkban, ahol már nem csatárként számítanak rá, hanem inkább középpályásként, védőként.

„Ahol éppen szükség van rá, ott játszom” – jegyzi meg.

Mert szeret játszani, imád futballozni. Nem mellesleg: tud is.

– Annak idején még támadó voltam, sokszor voltam gólkirály, nagyon éreztem a kaput. Ugyanúgy, mint Norbi fiam. Csak neki jobb a rüsztje, én inkább a lesipuskás dolgokat tudtam, de azt nagyon. Vittek is volna sokfelé, Rónai Pisti is kapacitált, de a szemem gyönge, emiatt rendre „megbotlottam” – mesélte az örökifjú, jókedélyű Lauer János, aki immár korelnök a mislenyi csapatban. – A futás már nem annyi, mint régen, de még most is nagyon élvezem a játékot. Elsők vagyunk a bajnokságban, s öröm a fiatalokkal együtt futballozni: nagyon ügyesek, nem mellesleg elfogadnak engem.

Amíg bírja, a szervezete, a teste engedi, biztosan csinálni fogja, hiszen a futball örök szerelem. Ráadásul nemsokára akár két Lauer is erősítheti majd a kozármislenyi öregfiúkat, hiszen a fia is elmúlt már 35 (37 éves), vagyis játszhatna náluk, de rá még a szászvári megyei I. osztályú csapatban van szükség (kilenc mérkőzés után nyolc gólnál tart).

– Addig jó lenne kitartani, amíg ő is idekerül hozzánk, szeretnék vele együtt játszani. Kispályán egyébként sokat focizunk, ha jön, rendszerint beválasztom a csapatomba, mert bizony ügyes gyerek.

Volt kitől örökölnie a tehetséget.

A családban csak a feleségnek nincs gömbérzéke

A Lauer családban minden a futball körül forog. Lauer­ János ugye már több mint negyven éve ott van a pályán, s menet közben „megfertőzte” az összes gyerekét: Norbert hosszú éveket húzott le Kozármislenyben, játszott Szentlőrincen, jelenleg pedig a Szászvárt erősíti, és a két iker, Éva és Brigitta is ezt a sportágat választotta.

– Nagyon büszke vagyok rájuk! A lányok utánpótlás-válogatottak lettek, jártak sok helyen külföldön. Egyedül a feleségem nem focizott, neki egész egyszerűen nincs gömbérzéke – árulta el Lauer­ János.

S elképzelhető, hogy néhány év múlva ott lesznek a pályákon a legkisebb Lauerek.

– Már úton van a fiaméknál a kis Lauer Norbert, Brigittának van egy kisfia és egy kislánya, Évának pedig egy kislánya. Nagy örömömre már mindannyian rugdossák a labdát...