Értékes, gyönyörű Zsolnay-vázát kapott ajándékba a múzeum

Az adományozó gyermekkorát Pécsett, a Káptalan u. 6. számú épületben töltötte. Később, az Amerikai Egyesült Államokban telepedett le, ahol majdnem 40 évet töltött, aktív éveiben az autóiparban ténykedett. 2008-ban települt vissza hazánkba, azóta Szentendrén él.

A Mack Lajos tervei alapján készült vázát gyermekkora óta ismerte, majd az eredeti tulajdonosától, nagymamájától megörökölte, s a gyönyörű műtárgyat 1980 óta őrizte. Sárváry-Bene Zoltán korábban édesapjának tett ígéretet, gondoskodik arról, hogy a váza megmaradjon az utókornak, s ezért szeretné, ha minél többen megismernék. E célra pedig a Janus Pannonius Múzeum Zsolnay-kiállítását látta legalkalmasabbnak.

A tervező és a váza

Mack Lajos (1876-1963) pozsonyi születésű, a bécsi akadémián tanult szobrászművész 1899-1916 között volt a Zsolnay gyár tervezője. Az 1900-as párizsi világkiállításra való felkészülés során érkezett a gyárba, hogy részt vegyen a szecessziós kollekció tervezésében, és a kiállítás attrakciójának, a magyar huszárság történetét bemutató terem huszár-figuráinak megmintázásában.

Az 1900-at követő években Mack Lajos számos plasztikusan díszített kerámia tervezője, nagyméretű épületszobrok modelljének elkészítője lett. Biztos formai érzékével, szakmai tudásával komoly érdemeket szerzett a gyár művészi hírnevének öregbítésében. A vázákon, tálakon elhelyezett figurái, állatalakjai egyszerre feleltek meg az életszerűség és a kerámiához illő stilizálás követelményeinek. Tervei kielégítették a korszak azon igényét, hogy a díszkerámia autonóm művészi értékek hordozója is legyen.

Az 1906-ban készült, 8068-as formaszámú vázája a perem mellett álló szerelmespárral jó példája a szimbolizmus eszköztárából vett motívum művészi megformálásának és egyúttal az eosin technikából származó festői hatások érvényesítésének.