Nagy Levente húsz éve él együtt a belvárossal

– A golden retriever és a bricsesznadrág mára „Bagoly Levi” védjegyeivé váltak. A nadrágot látom, de hol van Vacak?
– Sajnos a vásárlók is egyre ritkábban találkozhatnak vele. Az együtt eltöltött tizenöt év alatt megöregedett, több nyugalomra van szüksége, már csak ritkán van az eladótérben. Ami pedig a baglyokat illeti, idén karácsonyra is kaptam vagy húszat, egy részüket sajnos már csak dobozolva tudom tárolni.

– Hogyan lett könyvárus?
– Az eredeti szakmámban sosem dolgoztam, egy budapesti cég alkalmazottjaként kezdtem a könyvek utcai árusítását 1993-ban. Egy nap során a város három pontján állítottam fel a standom, többek között a belvárosban, a vasútállomásnál és Kertvárosban is.

– Aztán a saját lábára állt...
– Így ment két évig, míg egyszer csak megszűnt ez a munkalehetőség. Akkor önálló standot nyitottam, majd az első boltot a Ferencesek utcájában, ahol a bestsellerek helyett szép lassan az antikvár könyvek vették át a főszerepet. A kezdetektől fogva része volt az egésznek a környezettudatos gondolkodás: az emberek annyi mindent eldobálnak, sajnos értékes könyveket is, egy antikvárium pedig ez ellen is tehet valamit.

– Az internet és az e-könyvek világában van még az ilyen boltoknak létjogosultságuk?
– Az elején azt hittem, hogy egy antikváriumba csak „kultúrlények” járnak, de hamar kiderült, hogy ez nem így van. Sokan még köszönni is elfelejtenek, nem csukják be az ajtót maguk mögött, esetleg csak unalomból térnek be, hogy kicsit „túrjanak” valamit. Ezért is született meg a házirendünk, amit minden betérő elolvashat. Egyesek azt mondják, hogy háklis vagyok, pedig csak az alapvető közösségi szabályokhoz ragaszkodom. Igaz, ennek olykor hangot is adok. De szerencsére azért ma is vannak szívesen látott, a könyveket szerető és megbecsülő, értő vásárlóink.

– Ideje nagy részét a boltban tölti. Van kedve esténként otthon leülni és elolvasni néhány oldalt?
– Gyerekkoromban sokat olvastam, de ma már többnyire csak szakmai szemmel nézem a köteteket, emiatt kicsit szégyellem is magam.

– Mire jut idő a könyveken kívül?
– Imádok biciklizni, zenét hallgatni, a Mecsekben barangolni, főzni, és nem utolsósorban finomakat enni.

– Igaz, hogy ránéz egy teli könyvespolcra, és azonnal megmondja, hogy mennyit ér?
– Sok tapasztalat gyűlik össze ennyi év alatt, többnyire tisztában vagyok a piaci helyzettel.

– Vannak nem antikváriumba szánt dolgok a könyvekben?
– Elég vicces, amikor egy bibliából akt kártyanaptár hullik ki, de rendszeresen találunk régi leveleket, feljegyzéseket, fényképeket is. A párom például a könyvjelzőket gyűjti.

– Lenne könyv, amit nem adna el?
– Egyszer egy külföldi turista olyan szenvedéllyel lapozgatott egy fotóalbumot, hogy elfogott a kíváncsiság: vajon mi lehet benne? Leültettem, megkínáltam egy pohár borral, és közben elrejtettem a kötetet, majd azt mondtam, hogy nem eladó. Ma is otthon őrzöm a különleges, világháborús összeállítást.

– Voltak meghökkentő esetek?
– Minden hétre jut valami különös. De amikor egy iráni vásárló lecsapott az eladhatatlannak vélt, orosz nyelvű, atomfizikáról szóló ládányi szakirodalomra, és azonnal fizetett, az nem volt mindennapi. Arra pedig büszkék vagyunk, hogy jeles pécsi művészek, egyetemi tanárok hagyatékai, könyvtárai kerültek már hozzánk.

Elektromos műszerésznek tanult

Nagy Levente 1971-ben született Szekszárdon. A Rózsa Ferenc Műszaki Szakközépiskolában szerzett elektromos műszerész képesítést. Pécsre 1992-ben költözött, azóta is a városban él, immár huszonhárom éve foglalkozik könyvárusítással. A Bagolyfészek több alkalommal is költözött már, de mindvégig a Ferencesek utcájában működött. Nem csak egyszerű árusító helyről van szó, a könyvesbolt irodalmi, zenei programokat is szervez, többek között a Kis Könyves Éj országos programsorozat keretében. A könyvárus lelkes támogatója a slam poetry helyi képviselőinek. Nagy zenei gyűjteménye is van, „music selectorként” szívesen látják pécsi szórakozóhelyeken. Ha teheti, mindenhová biciklivel jár – nem csak városon belül. Vacak nevű kutyáját nagyon sokan ismerik, a békés golden retviever „közszereplő”, saját Facebook-oldala is van. Párkapcsolatban él, gyermeke nincs.