Vad világ, békebeli pofonok

– Igaz, hogy a szeretnivaló főhős, Ötvös Csöpi újra akcióba lendül?

– Egyelőre még semmi sem biztos. Ezen a héten tárgyalunk, aztán majd elválik, lesz-e folytatás, azaz új tévés játékfilm. A sztori forgatókönyve 70 százalékban már kész. Többet egyelőre nem szeretnék mondani.

– Soha nem zavarta, hogy a magyar Piedoneként emlegetik?

– Ellenkezőleg: megtisztelőnek érzem, hiszen annak idején az a titulus egyfajta rangot jelentett. Egyébként azért is találó az elnevezés, mert az első film ötlete Bud Spencerrel való találkozásomkor vetődött fel. A Sándor Mátyást mutatták be Rómában, s szóltak neki, hogy én vagyok a magyar szinkronhangja. Iszogattunk, beszélgettünk, s szóba került, milyen jópofák azok a történetek, amelyekre az ő filmjei épülnek. Kell hozzá szép táj, érdekes történet, kisgyerek, jó zene, no és persze verekedés, de vér nélkül. Utána hazajöttem és nemsokára megcsináltuk a Pogány Madonnát.

– Bud Spencer mit szólt hozzá? Látta bármelyik filmjét?

– Igen, sőt, még át is vett tőlem egy poént! Arról a jelenetről van szó, amelyben megfogok egy rossz fiút, hason csúsztatva bedobom a kuglibábuk közé, ő persze ordít, mint a sakál, de csak addig, amíg egy golyót hátulról a lábai közé nem gurítok. Onnantól ugyanis magas hangon sipákol. Ezt a geget Piedone is elsütötte egy későbbi filmjében.

Bujtor István

Született: 1942. május 5-én.

Iskolái: MKKE külkereskedelmi szak (1961-65)

Pályája: 1960-61 segédmunkás és pincér, 1964 óta filmezik, győri Kisfaludy Színház (1967-68), József Attila Színház (1968-71), pécsi Nemzeti Színház (1971-74), Irodalmi Színpad (1975-76), Vígszínház (1976-77), Mafilm társulata (1978-88), székesfehérvári Vörösmarty Színház (1989-98), 1990 óta saját vállalkozást vezet.

Elismerései: Balázs Béla-díj (1979), filmkritikusok díja (1979).

Hobbija: vitorlázás.

– A mai elvadult világban még ezek a gyepálós filmek is békebelinek tűnnek. Lehet még ilyet készíteni úgy, hogy az hiteles maradjon?

– Látja, ez egy jó kérdés. Annak idején csak nevettünk az olyan mondásokon, hogy „ember embernek farkasa”. Hát most ez bekövetkezett, ma már a pénz ural mindent. Régi szerelmem, a Balaton is nagyot változott. Régebben a vitorlázók nem voltak gazdag emberek, maguk gittelték meg ragasztgatták a hajóikat, manapság pedig méregdrága csodák suhannak a vízen. Ezért azt mondom, ha létezik még „békebeli” hangulat, akkor azt az emberek egymáshoz való viszonyában lehet felidézni.

– De azért ugye nem csak Ötvös Csöpivel telnek a napjai?

– Korántsem. Van egy önálló estem, az elmúlt egy évszázadot idézzük fel, versben, zenében a fiammal, aki hegedül. Ezen kívül szervezem a Tihanyi Szabadtéri Játékokat és egy játékfilm forgatókönyvén is dolgozom, amely a rendszerváltás utáni burzsoázia kialakulását mutatná be ironikus hangvételben.

Iskolái: MKKE külkereskedelmi szak (1961-65)

Pályája: 1960-61 segédmunkás és pincér, 1964 óta filmezik, győri Kisfaludy Színház (1967-68), József Attila Színház (1968-71), pécsi Nemzeti Színház (1971-74), Irodalmi Színpad (1975-76), Vígszínház (1976-77), Mafilm társulata (1978-88), székesfehérvári Vörösmarty Színház (1989-98), 1990 óta saját vállalkozást vezet.

Elismerései: Balázs Béla-díj (1979), filmkritikusok díja (1979).

Hobbija: vitorlázás. -->