Harc az esélyegyenlőségért

[caption id="" align="alignright" width="260"] Becslések szerint a munkahelyi hátrányos megkülönböztetést elszenvedő száma éves szinten elérheti akár a százezret is. (Képünk illusztráció.)
[/caption]A legtöbb esetben az ötven év feletti, vagy a gyermeket vállaló nőket, a fogyatékkal élőket, illetve a romákat éri hátrányos megkülönböztetés az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz beérkezett kérelmek és határozatok alapján. Az esetek ötvenhat százalékában a munkavállalás során diszkriminálták az érintetteket. Csak évente öt-hatszáz esetben fordultak a panaszosok a hatósághoz. A szakemberek szerint azonban a valóságban ennél jóval több embert érinthet a diszkrimináció, számuk elérheti a tíz- vagy akár a százezres nagyságrendet is – hangsúlyozta egy sajtókonferencián Gyulavári Tamás, az Egyenlő Bánásmód Tanácsadó Testületének tagja. Az érdemi döntésekkel lezárt ügyek közül a legtöbb kérelem Budapestről, Pest megyéből, Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből, Békés megyéből és Hajdú-Bihar megyéből érkezett.

Aki úgy érzi, hogy hátrányos megkülönböztetés érte, panaszával az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz fordulhat, amelynek elérhetősége megtalálható a www.egyenlobanasmod.hu internetes címen. Csak budapesti irodája van a szervezetnek, ezért az ország más területein élőknek telefonon, levélben vagy e-mailben kell elmondaniuk, vagy megírniuk sérelmeiket a hatóságnak. Ezt követően a panaszost behívják a helyi önkormányzathoz, ahol az Egyenlő Bánásmód Hatóság jogásza személyesen hallgatja meg.

Az érintettek tanácsokat kaphatnak a Szociális és Munkaügyi Minisztérium esélyegyenlőségi koordinációs irodáiban is, amelyek általában minden megyeszékhelyen megtalálhatók. Fontos tudni, hogy ezek az irodák nem járnak el a konkrét ügyekben, de tájékoztatást adnak a lehetőségekről.

A konferencián ismertették az International Labour Office (ILO) legújabb jelentését is, amely átfogó képet nyújt a munkaerőpiaci diszkrimináció nemzetközi helyzetéről. A jelentés elsősorban a foglalkoztatásban és a bérezésben mind a mai napig fennálló nemek közötti különbséggel foglalkozik. Bár emelkedett a nők részvételi aránya a törvényhozás, a tisztviselői kar vagy a vállalatok vezető pozícióban, de még mindig csak a vezető állások 28,3 százalékát töltik be. A nők és a férfiak bruttó átlagbére közötti különbség az Európai Unió egészében, a gazdaság minden ágazatában és az összes vállalat átlagában tizenöt százalék körüli. Magyarországon a nők átlagosan húsz százalékkal keresnek kevesebbet, míg az egyenlő értékű munkáért tizenöt százalékkal alacsonyabb bért kapnak.

Az ILO jelentés szerint Európában kiemelten nagy problémát jelent a roma származásúakkal szembeni hátrányos megkülönböztetés, valamint az őket jellemző extrém szegénység. A munkanélküliségi arány a romák körében ötven és kilencven százalék között van Európában. A magyarországi helyzet sem jobb ennél. A romák munkanélküliségi rátája eléri a negyven százalékot, de számos fejletlen régióban meghaladja a kilencven százalékot. A romák munkanélküliségi szintje három-ötszöröse az országos átlagnak, ellenben ebben a körben háromszor annyi az egy főre jutó eltartottak száma.

Érdekes esetek a hátrányos megkülönböztetésre

Egy utazási iroda megszüntette több ötven év feletti dolgozójának munkaviszonyát, majd fél éven belül négy új dolgozót vett fel, akinek az életkora harminc év körüli volt. Előfordult olyan eset is, amikor a munkáltató arra hivatkozva mondta le a korábban megbeszélt állásinterjút, hogy tudomására jutott a jelentkező fogyatékossága. A munkahelyi zaklatás vétségét követte el az a főnök, aki obszcén viccekkel szórakoztatta női beosztottjait. Arra is volt példa, hogy egy gyárban az azonos munkát végző nő lényegesen alacsonyabb órabért kapott, mint a vele azonos gépnél dolgozó férfi társai. Hat roma munkavállalót ért hátrányos megkülönböztetés, amikor a munkaerő-kölcsönző cég eleve kizárta őket a felvételi tesztírásból is, noha a szakmai képzettségük megfelelő volt.