2007.05.19. 19:46
Félre a sértődésekkel!
A vártnál kissé gyengébbre sikerült kajak-kenusaink számára a szegedi világkupa szombati napja. Különösen a lányok nem mentek jól, amiben szerepet játszhattak az elmúlt napok történései is.
Az elmúlt jó néhány esztendőben a különféle világversenyeken való kiváló szereplésükkel annyira elkényeztettek bennünket kajak-kenus lányaink és fiaink – tegyük hozzá: hála istennek –, hogy az ezüstöket, bronzokat már csalódásként érjük meg. Nos, így történt ez a mostani szegedi világkupa második napján is, ahol a legfényesebb éremből nem jutott a mieinknek.
Természetesen fölösleges lenne a vészharangot kongatni, hiszen egyfelől a pénteki napon kitettek magukért válogatott versenyzőnik, másfelől pedig ők is emberek, nem gépek, így egy-egy „gyengébb” teljesítmény becsúszhat. (Megjegyzem, ilyen eredmények láttán bármely más országban táncra perdülnének örömükben.) Még akkor is igaz mindez, ha tudjuk, pontosan azokban az olimpiai számokban betliztünk (gondolok itt elsősorban a kajakos hölgyekre), ahol a leginkább számíthattunk a sikerre.
Mivel nem vagyok a sportág avatott szakértője, nem tudom hogy milyen okok állnak a visszafogottabb szereplés mögött: hibás versenytaktika, erőnléti gondok, netán rossz formaidőzítés? Vagy más? Végül is mindegy, arra valók az edzők, hogy korrigáljanak. És még bőven van időnk, hiszen a nagy cél – mint mindig az olimpia.
Azt gondolom azonban, mindaz, ami az elmúlt napokban lezajlott a sportág berkein belül (Janics Natasa olimpiai bajnokunk konfliktusa edzőjével, Fábiánné Rozsnyói Katalinnal, utóbbi „csörtéje” Angyal Zoltán szövetségi kapitánnyal, stb.) enyhén szólva sem segítette, hogy rend legyen a fejekben és a lelkekben. Mert például a csatározás érintette azt a Kovács Katalint is, akinek nem igazán sikerült az 500 méteres száma. Talán a fentebbiek miatt, talán nem. Akárhogyan is, most még belefér az ilyesmi, de később (az olimpiához közeledve) aligha.
Érzésem szerint a magyar kajak-kenu sport azért is tartozott és tartozik a világ élvonalába, mert mindenkor okos, intelligens versenyzőket és edzőket volt képes felsorakoztatni. S mivel most is ez a helyzet, bízhatunk abban, hogy hamarosan vége lesz a kölcsönös vádaskodásoknak, az ultimátumok adásának, a különféle zsarolásoknak. Mert ezt diktálja a józan ész, és mert ezt várják mindazok, akik szeretik a sportágat.
