BAMA

A lineáris fejlődés egyrészt tetten érhető a lemezek minőségén. Mégpedig, hogy mindig kicsivel jobb körülmények között dolgozhattak (koncertfelvétel - próbaterem - kis stúdió- zenepark), másrészt azon, hogy ezzel párhuzamosan a dalok és a lemezek is egyre egységesebbek lettek. A számtalan zenei hatást levetkőzve és okosan beépítve megszületett a szerteágazó 30Y-hangzás. Ami már nem kispálos, blurös, pearl james, hanem ipszilonos. A No.4.-en már nem zajlik útkeresés, nincsenek instrumentális oda nem illő számok, hanem szépen sorban jönnek a klasszikus popformátumot ugyan felrúgó, ám kiegyensúlyozott darabok. A klasszikus dalszerkesztést (verze-bridge-refrént) hiába keressük, ám a számok átlaghosszúsága rádióbarát maradt, sőt talán több potenciális slágerbe is botlunk, mint korábban.

Az új lemez felvételei - mint arról korábban beszámoltunk - a Pannon Filharmonikusok bázisán, a volt Parkmozi épületében zajlottak. A zenekar tagjai a rögzítés ideje alatt teljesen belakták az ódon épületet, s a filharmonikusok hangszereit ügyesen integrálták saját világukba, s természetesen az új albumba is. Az első fontos különbség a korábbi ipszi anyagokhoz képest éppen ez: a dalok nagyszerűen kidolgozott hangszerelése, s az új hangszerek beemelése.

A korábbi vád (amely sokakban a mai napig él), mi szerint a leginkább a Kispálból merítene a 30Y, már nyomokban sem állja meg a helyét manapság. Beck Zoli az énekstílusán is változtatott, sokkal kevesebb a manír, sokkal több benne a természetesség. Ami még feltűnő, hogy az előző lemez rövid indie-kirándulása után (Franz Ferdinandos gitárhangok, stb.) a zenekar visszatért oda, amit leginkább szeret. A kilencvenes évek eleji Nirvana-utópiát nagyszerűen keresztezik a hatvanas-hetvenes évekbeli magyar beatkorszak zenéivel.

Csakúgy, mint az előző lemez, ez is billentyűsökkel indít (Hajóra szállt), majd az első dal a végére teljesen bevadul. "Szállj hajóra!, szállj hajóra!, üvöltik ipsziék, amely olyan hatást kelt mint, amikor a Rape Me végén üvöltött Kurt Cobain és Dave Grohl. Ezt követi a slágeres Felhő, melynek a zárásában szintén kapunk egy csavart, ami visszarepít a hatvanas évek beat-világába ("vess tökmagot elé, ő meg csillagot talál"). A Gyújtósnak jó című szerzemény ismét a kilencvenes évek eleji grunge receptet követi a halk-lassú vs. hangos gyors váltásaival. A Dajkák meséje nemcsak a viccorgonával irányít a szép emlékű múltba, hanem témájával is. Megelevenedik a jó magyar foci Törővel és Nyilasival. Az album közepén a Rubikernő jazz-rockja után ismét kemény grunge-riffekbe futhatunk a Kutyák és emberekben.

A jórészt egy szál gitárral elővezetett Azt hittem érdemes az egyik legrégebbi 30Y-dal, s egyben a legszomorúbb tétel a negyedik ipszi albumon. A következő sorokban ("Azt hittem érdemes meghalni csak ezért, hogy egy dalt eljátsszak, és hogyha belefér színpadon halni meg.") óhatatlanul is a lemez befejezése előtt elhunyt hatodik 30Y tagra, a hangmester Bóra Dávidra gondolunk. A felvétel a végére brutális torzítással és ezzel járó dühvel ér a csúcsra. Ezt követi egy finom popeklektika, a Karambol okos lemezjátszókarcolással, fúvósszólóval - tán a lemez legjobb dala. Egyedül a "senki, senki"- vokál ront rajta egy hangyányit, mely Rátonyi Róbert kifinomultságát sugározza.

A Szenes című szerzeményben Pécs leglegendásabb klubjáról is megemlékeznek Beck Zoliék, majd a következő dalban a filharmonikusok csodaszép zongorahangja ad magyarázatot arra, hogy miért volt szükség a Parkmozi környezetére. A lemezt záró két dal (a több mint hét perces Kifelé nem, befelé nem és a rövidke Kerticsap) új dimenzióba helyezi a No.4.-et. Az előbbi szerzemény (a hatvanas évek nagyszerű pszichedelikus elszállásával) az utolsók között került fel a korongra, de nagyon hiányozna, ha nem lenne ott. A Kerticsap nagybőgővel, fúvósokkal és zongorával int meglepő búcsút a rajongóknak: "Van egy új történetem. Elmondjam? Kezdhetem?”. Az biztos, hogy új történet kezdődik a 30Y pályáján, egy Bóra Dávid nélküli történet. A No.4. az év legjobb magyar lemeze lett!

Az új lemezről Beck Zoli is elmondja a magáét a bama.hu-nak adott interjúban.