BAMA

A rendszerváltáskor megalkotott választási szisztémában az volt az egyik legügyesebb trükk, hogy a politikával hivatásszerűen foglalkozókon kívül gyakorlatilag senki sem értette pontosan, hogyan működik. Így fordulhatott elő például, hogy a nagy veszteseknek látszók annyira mégsem veszítettek, a nagy nyertesek pedig nem – vagy csak ritkán – nyerték túl magukat, hiszen ilyen-olyan listákról bekúsztak mások is a Házba.

Ennek most vége. A győztes tényleg mindent visz. Jegyezzük meg azt is, hogy az új szisztéma bírálói bizony tévednek, amikor ármányt sejtenek, és az állítják, hogy a befutó csakis a Fidesz lehet. Nem. Bármelyik párt ugyanakkora eséllyel diadalmaskodhat, de el is bukhat. S ez nem azon múlik, hogy mekkora vagy hol húzódik egy választókerület határa, hanem azon, szavaznak-e rájuk. Ilyen egyszerű.

Vagyis már valóban minden egyes voks számít.

Nekünk, választópolgároknak egyben ez lehet a legfőbb üzenete az átalakított rendszernek. Többé értelmetlen azzal a mondattal elkerülni a szavazófülkét, hogy „az én szavazatom nem oszt, nem szoroz”, mert ez egyszerűen nem lesz igaz.

Másképpen nézve, a pártoknak is talán fontosabbak lehetünk mint eddig, jóval nagyobb lehet a verseny a szavazatainkért. S végeredményben ezzel is csak jól járhatunk. Különösen akkor, ha egyszer végre akadna legalább egy olyan párt, amelyik felfogja, hogy a szavazó bár négyévente csak egyszer mond véleményt, azért a következő választásig tartó időszakban is létezik. S saját bőrén tapasztalja, ki mit tart be a kampányban tett ígéretekből.